A mély átérző képességgel rendelkező, empatikus személyeket gyakran a világ gyógyítóinak is nevezik. Ők azok, akik igen erősen érzékelik a körülöttük lévő energiákat, és éppen ezért az átlagostól egy kicsit eltérően szemlélik a világot.
Az empatikus képesség gyakran akár teher is lehet, hiszen nem csak a pozitív, de a negatív érzésekre, hangulatokra, történésekre is könnyen ráhangolódik egy ilyen személy. Egy mély empatikus képességekkel rendelkező ember igen vonzó, hiszen neki minden problémát el lehet mondani, mert nem csak figyelmes hallgatóság, hanem megértő is, sőt, megpróbál egyből megoldást keresni a problémára. Nagyon megbízható, nem adja tovább senki gondját-baját, mivel rögtön beleképzeli magát a helyzetbe, és tudja, hogy mennyire rossz lehet a másiknak.
Az empatikus képesség azért is nagy teher, mert ugyanolyan intenzitással éli át az illető mind a pozitív, mind pedig a negatív dolgokat, és ez sokszor nagyon fárasztó, lelkileg kimerítő lehet.
Az empatikus személy nagyon érzékeny a világban történő negatív dolgokra. Míg más épp csak tudomást vesz róla, hogy valami rossz történt, az empatikus személy minden sejtjében érzi, és bármennyire is nem akarja, mélyen beleéli magát.
Az empatikus élet árnyoldala az állandó kimerültség, fáradtságérzet az átvett energiáktól. Az empatikus személy soha nem tud teljes mértékben lazítani, megnyugodni, vagy csak csendes megfigyelő lenni.
Az empatikus személy igen nagylelkű, azonban ez azzal jár együtt, hogy ő mindig csak ad és ad, és soha nem kap vissza annyi energiát, éppen ezért hamar lemerül. Nem tud soha egy kicsit sem önző lenni, mindenki más fontosabb, mint saját maga, és, ha valami nagy problémája van, nem kér tanácsot, nem szívesen sírja ki magát más vállán, hiszen ez normális körülmények között az ő “feladata” szokott lenni.
Annak érdekében, hogy másokat tudjon “szolgálni”, akár még el is hanyagolja magát, nem fordít kellő figyelmet például a megjelenésére. Soha nem tud senkinek teljesen megnyílni, és ez a zárkózottság a párkapcsolatban néha gondot jelent. Egyszerűen nem képes arra, hogy szenvedélyesen átadja magát teljesen valakinek, egy kis része mindig rejtve marad a világ előtt.
Az empatikus személy állandó harcba áll saját magával, hiszen minden percben megpróbálja legyőzni a benne rejtőzködő szomorúságot, bánatot, hajlamos az önpusztításra. Úgy gondolja, hogy nem érdemli meg a világ pozitív dolgait, ő tulajdonképpen azért született, hogy mások szenvedéseit megoldja, átvállalja.
Csak úgy tud sikeresen felülkeveredni ebben a harcban, ha megtanul különbséget tenni a saját érzelmei és a kívülről átvett érzelmi energiák között. Szüksége van olyan emberek barátságára, akik meghallgatják, segítenek megfejteni, hogy tulajdonképp kik ők, és milyen szerepük van a világban.
