Kedves hölgyek, adjátok ezt tovább, kedves urak olvassátok ezt el.
Egyik reggel a munkába készülődtem, és megkérdeztem a feleségem:
– Szívem, nem tudod hol van a kék ingem, amit nemrég vettem?
– Ott.
– Mi az, hogy ott? Hol?
– A szobában van.
– A nappaliban, vagy a hálóban.
– A hálóban.
Bementem a hálóba, kinyitottam a szekrényajtót, de nyoma sem volt a kék ingemnek.
– Nincs itt!
– Dehogy nincs ott!
– Mondom, hogy nincs itt!
– Nézd meg jobban.
– Én nem látom, sajnálom.
Hallottam a feleségem lépteit, amint a háló fele tart. Bejött, odament a szekrényhez, nem is keresgélt, egyből leakasztotta az inget. Rám nézett, azokkal a szemekkel, hogy: “én megmondtam, hogy itt van.” Majd kiment a szobából. A szekrényre néztem, és nem értettem, hogy hogyan csinálta.
– Köszönöm, édes – kiáltottam, közbe rúgtam egyet a szekrénybe.