A 45 éves Robin Hendley az angliai Uxbridge-ből lesújtó diagnózist kapott: az orvosok közölték vele, hogy mindössze 12 hónapja lehet hátra, miután először csupán szorongásnak gondolták a rák tüneteit.
A férfi többször is felébredt az éjszaka közepén heves szívdobogással, és azt hitte, szívrohama van. Később fülzúgás és látászavarok jelentkeztek nála, ugyanakkor elviselhetetlen fejfájás kínozta. Az orvosok azonban a mentális egészségi állapotának tulajdonították a tüneteit.
„Esténként a közelgő végzet érzésével feküdtem le, és azt hittem, meg fogok halni, mert szívrohamot kapok” – mesélte a gépjárművezető-oktatóként dolgozó férfi. „Úgy éreztem, mintha valaki erősen fejbevágott volna egy krikett ütővel, vagy pofon ütött volna. De tudtam, hogy ez több mint szorongás, tudtam, hogy valami baj van a fejemben.”
Mindössze két évvel ezelőtt Robin fitt és egészséges volt, és hetente hatszor járt edzőterembe. Amikor jelentkeztek a tünetek, párja, Ollie támogatásával orvoshoz fordult, de még több mint egy évig nem fedezték fel a rákot, és azt mondták, csak szorongás okozza a tüneteket.
Végül csak akkor diagnosztizálták nála a negyedik stádiumú glioblastomát, amikor Robin ragaszkodott hozzá, hogy MRI-vizsgálatot végezzenek rajta a folyamatos fülzúgás miatt. Az orvosok csak ekkor fedezték fel a körülbelül 5 cm-es daganatot a bal halántéklebenyében. A statisztikák alapján megállapították, hogy várhatóan körülbelül 12 hónapja lehet hátra.
„Miután egy éven át nem tudtam, mi történik, stresszes időszak volt. Aztán közölték velem, hogy egy évem van hátra. Nehéz volt nem arra gondolni, hogy „mi értelme van ennek az egésznek? Miért folytatom?”. Rossz hírre számítottam, mert tudtam, hogy ezek nem csak szorongásos tünetek, de az orvosok azt mondták, hogy semmi esetre sem lehet rák, mivel fitt és egészséges vagyok. Sírva fakadtam” – mondta a férfi.
Robint megműtötték a Charing Cross Kórházban, hogy megpróbálják eltávolítani a tumor lehető legnagyobb részét, aztán 6 héten át sugárterápiát és kemoterápiát is kapott. Abba kellett hagynia a munkáját, amit már 12 éve végzett, és amit imádott, és most állami segélyből él.
„Imádtam a munkám minden egyes percét. Soha nem volt olyan pillanat, amikor ne élveztem volna. Soha nem volt olyan, hogy ne akartam volna dolgozni, soha nem késtem el, és soha nem maradtam le semmiről. Egyszerűen imádtam. Munka közben éreztem magamat a legjobban, akkor voltam a legboldogabb. Imádtam vezetni tanítani az embereket. Valószínűleg az egyik legjobb voltam a szakmában, a vizsgáztatók engem választottak a gyerekeik oktatójának” – mondta Robin a munkájával kapcsolatban.
Hamarosan fel kellett ismernie, hogy minden lehetséges kezelést megkapott, de ez sem volt elég az agresszív daganat elleni küzdelemben.
„Vannak olyan pillanataim, amikor felébredek az éjszaka közepén, és arra gondolok, vajon milyen lesz a temetésem? Vajon kik jönnek majd el? Végrendeletet kellett készítenem, hogy mindent rendben hagyjak a szeretteimnek, és ez nagy megpróbáltatás volt. A párom, Ollie és édesanyám mindenben támogattak” – mondta Robin, aki minden nehézség ellenére nem adta fel, és folytatja a kezeléseket.
Kiterjedt kutatás után talált egy kezelési módszert a kölni Immun-Onkológiai Központban, amiről azt reméli, talán segíthet. Ez a kezelés megpróbálja kiképezni a szervezetet a daganat szabályozására az immunrendszer segítségével.
Robin minden hónapban elutazik Kölnbe, miután otthon befejezte a kemoterápiát. Eddig 40 ezer fontot költött a kezelésre, amit egy barátja segített kifizetni, és becslései szerint még körülbelül 3 körre lesz szüksége, ami legalább havi 25 ezer fontot jelent. Ollie adománygyűjtést indított, hogy összegyűjtsék a szükséges összeget. Eddig 20 ezer fontot sikerült összegyűjteniük a szükséges 200 ezerből.
„Ez tényleg egészen elképesztő, elképesztő, hogy az emberek ezt teszik. Ez tart életben. E nélkül nem maradok életben. A daganat gyorsabban, sokkal gyorsabban végezne velem a kezelések nélkül. Szóval mindenkinek köszönöm az adományokat” – mondta Robin.
