Amikor egy nő haragszik a szeretett férfira, már nem tudja továbbadni őszinte és szeretetteljes érzelmeit. Ilyenkor kritizálni kezd, és szemrehányást tesz neki különböző dolgok miatt.

A szemrehányás a nő viselkedésbéli átalakulásához vezet. Továbbra is gyengéd, de lelkében egyáltalán nem mennek rendjén a dolgok. Minden cselekedetét kezdi összehasonlítani párja tettével.

Minden rossz mozdulatot és minden lépést kiszámít. És innentől kezdve a férfi mindig hátrányos helyzetbe kerül, mert a nő elhiszi, hogy csak neki kell áldozatot hozni.

Az idő múlásával ez a harag rányomja bélyegét a kapcsolatra. A nő elkezd gondolkodni azon, hogy talán rosszul választott, és az elválás gondolata is felmerül benne.

Azonban nincsen tudatában egy fontos részletnek: egyetlen más partner sem tudja megadni neki azt, amit akar, ha nem változtat valamit a saját viselkedésében.

A párkapcsolatban részt vevő nők nagy elégedetlensége, hogy túl sokat kínálnak, és nem kapnak érte semmit cserébe. De a problémának van megoldása. Először is, a nőnek meg kell értenie, hogy a párkapcsolatról alkotott felfogása helytelen.

Meg kell tanulni másképp gondolkodni. Nem jutalmazásért kell szolgáltatást nyújtania párjának, hanem elsősorban a saját szükségleteiről kell gondoskodnia.

Amikor az elégedetlenség érzése elsöprővé válik, itt az ideje, hogy mélyen magunkba nézzünk.

Ne várjuk meg, amíg a partnerünk boldoggá tesz, kezdjünk önállóan cselekedni e tekintetben. Az ugyanis nem egészséges, hogy mindig arra várjunk, hogy mások tegyenek bennünket lelkileg kiteljesedett emberré.

Ha megtanuljuk igazán szeretni és megbecsülni önmagunkat, akkor képesek leszünk pozitív érzelmeket és figyelmet adni szeretteinknek anélkül, hogy bármit is kérnénk, vagy elvárnánk érte cserében.

John Gray „Mars és Vénusz megbékélése” című könyvéből

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.