Tudjuk, hogy szeretitek az állatokat – megnyugtatnak, megmutatják, hogyan legyünk jobbak egymással szemben, vagy akár megjósolják, melyik focicsapat a nyerő. Az állatok a legjobbak.
Ennek örömére összegyűjtöttünk néhány lélegzetelállító, ultra lassú mozgóképet, hogy lássátok őket akció közben, és, hogy megértsétek, miért is olyan fantasztikusak ezek a teremtések.
A házi macska magasságának közel ötszörösére képes felugrani – habár legtöbbjüknek semmi oka sincs erre. Főleg, hogy egy átlagos házi cica életének kétharmadát az alvásnak szenteli.
Függőleges felületen is képesek mászni. Egy angliai macska furcsa hazajutási technikájáról híresült el: rendszerint megmászta a ház körüli, közel 4 méteres kerítést, hogy bejusson. A szomszédok csak „pókmacskának” nevezték a rettenthetetlen jószágot.
És természetesen, mindig talpra esnek. A légi kiegyenlítő-reflexszel – amikor mindkét testfél a sokcsigolyás gerincoszlop körül ide-oda forog, hogy kiegyenesítse magát – a macskák képesek zuhanás közben landoló pozíciót felvenni. A mellső mancsait arcához közel tartja, hogy megvédje a becsapódástól, és lábainak ízületei elnyelik az ütközés erejét.
A kutyák intelligenciaszintje egy két éves gyerekének felel meg.
Az Amerikai Pszichológia Szervezet 2009-es évi konferenciáján, Torontóban bemutatott kutatási eredményei kihangsúlyozták, hogy a legokosabb kutyák maximum 250 szavat és mozdulatot képesek megérteni – ami egy két és fél éves gyerek tudásszintjének felel meg. Az átlagos kutya azonban „csak” 165 szavat és mozdulatot ért, körülbelül ugyanannyit, mint egy két éves gyermek.
Az intelligenciakutatás további eredményei szerint, a nyomkövetésre kiképzett skót juhászok és vizslák okosabbak, mint a vadászatra tenyésztett terrierek és kopók. Tény: Paul McCartney egy ultra magas frekvenciájú síphangot illesztett az „A Day In The Life” című dalának végére, hogy Shetland-i juhászkutyáját kényeztesse.
A víz ragad a kutya nyelvének hátsó felszínéhez.
Noha úgy tűnhet, hogy a kutyák hátrahajlított nyelvükkel kanalazzák be a vizet szájukba, ez valójában nem így van. A víz tulajdonképpen hozzátapad a nyelvükhöz, aminek következtében egy vízoszlop formálódik, és ezt játszi egyszerűséggel bekaffantja az eb. A macskák is hasonló elven isznak, ám sokkal elegánsabban és közel sem olyan mértékű nyálfröcsköléssel kísérve. A Harvardi Egyetem kutatói azt feltételezik, hogy ez azért van, mert a cicák nem annyira szertelenek, mint kutyatársaik, akik környezetükre tekintettel nem lévén, az aggodalom fikarcnyi jelét sem mutatva csinálnak árvizet minden lefetyelés alkalmával.
Vad törpepapagájok kószálnak Chicago, London és más nagyvárosok egén
Az 1960-as kisállat-vásárról elszabadult törpepapagájok szerencsésen egymásra találtak, és a nagyobb városokban szaporodni kezdtek, felettébb könnyen adaptálva az élőhely változást. A faj főleg Dél-Amerikában honos, ahol házi kedvenc színben tűnnek fel, de világoszöld tollazatuk az északi városokban is szívesen látott.
Az emlősök pár másodperc alatt ki tudják rázni bundájukból a víz 70%-át
Hogy képes egy kis kutya ekkora erőre? A Georgia Tech kutatói szerint a laza bőr és a gerinc forgatásának kombinációjával. Mikor a kutya megrázza magát, a bőre (bundája) körülbelül háromszor gyorsabban forog, mint a gerince, kilencszeres erőt gyakorolva ezzel a benne levő vízre – így képesek minden, három méteres körzeten belüli gyanútlant hideg zuhanyban részesíteni.
Még a kisegér is.
A krokodilok valóban rémisztőek
Űha… A krokodilok fő hajtóműve az erős farkuk, aminek kígyózó mozgatásával akár 9 mps-ot is elérnek úszásban– néha függőlegesen! Mozdulatlanul várják a préda közeledtét, és ha elérkezettnek tartják a pillanatot, vérfagyasztó gyorsasággal lepik meg őt.
A cukormókus több mint 90 méterre tud vitorlázni
A Petaurus breviceps (törpe erszényesmókus, kis siklóerszényes vagy cukormókus) karjai és lábai közt feszülő kis, vékony bőrredő egyfajta ejtőernyőként szolgál, farkával pedig kormányoz. Bár nem feltétlen javasolt házikedvencként való tartásuk, ez a két példány nyilvánvalóan ráérzett a gazdi tervezte ötletes beltéri kialakítás mögött az ausztrál vadon hangulatára.
A nagy fehér cápa másfél kilométerről megérez egyetlen csepp vért a tengerben
És képes kiugrani a vízből! Az ember sokkal nagyobb veszedelmet jelent a cápa számára, mint ő nekünk, mégis ha megsebesül a lábad a tengerben, ahol tudnivaló a cápák jelenléte, inkább mondj le a további búvárkodásról.
A legtöbb madár nem ugrik a levegőbe a felszálláshoz, szárnyaik ugyanis elegendő felhajtóerőt biztosítanak ehhez
A héja és néhány más faj képes a levegőbe ugrani, de számos kisebb madár más erőre támaszkodik, gyenge lábaik okán. A fecskék például addig zuhannak egy bizonyos magasságból, amíg elérik a megfelelő sebességet, és kiterjesztik szárnyaikat, a kanadai daru pedig egyenesen belefut a levegőbe, mint egy repülőgép.
A csörgőkígyó csörgői ugyanolyan anyagból vannak, mint az ember körmei
A kígyó farkát keratingyűrűk alkotják, amelyek minden vedlés alkalmával hosszabbak lesznek. Ez alapján ne gondoljuk, hogy a fák évgyűrűihez hasonlóan megállapítható a kígyó életkora, mivel ugyanúgy, mint az emberi köröm (akár igazi, akár porcelán, akár zselé, akár PVC vagy bármi), ezek a gyűrűk letörhetnek, leszakadhatnak.
Újra virágkorukat élik a vörös kányák Londonban, a sok szemétnek köszönhetően
A madár általában dögökön lakmározik, és csak ritkán megy kis, élő zsákmányra. A középkorban egy vörös kánya megöléséért halállal fizettek, mivel hatékonyan takarította fel a mindenféle ételmaradékokat az utcákról, de az utóbbi századokban az orvvadászok a kihalás szélére sodorták.
A fehérfejű rétisas imádja a halat
És profi módon ki is fogja azt a vízből. Egyesek szerint a sas, ha túl nehéz halba vágja karmait, ezek annyira rázáródnak, hogy a madár megfullad zsákmányával. De ez nem teljesen így van. Mivel ritka esetben előfordulhat, hogy karmaik összeakadhatnak más sas karmaival, el tudják azt engedni – ugyanígy, a prédából is képes kiakasztani karmait, ha mégis lemondana a nagy fogásról. Tény, hogy ha egy sas 1-3 kg-nál nehezebb halat fog, képes kiúszni vele a partra, a csaknem két méteres szárnyfesztávolságát kihasználva.
Néhány állatkert száguldozó kutyafélék társaságába teszi a gyávanyúl gepárdokat
A vadon élő gazellák számára a gepárdok rémségesen ijesztőek, de alapjában véve ezek a nagymacskák természetüknél fogva konfliktuskerülő állatok – inkább elfutnak minden elől, ami megijeszti őket. 3,4 másodperc alatt gyorsulnak 0-ról 97 km/h-ra, tehát reméljük, nem pont minket fognak üldözőbe venni. Másrészt, a gepárdokat összehasonlítva a kutyákkal, segítenek annyira megnyugtatni az elvadult állatokat, hogy tenyészteni lehessen őket.
A kolibri egy másodperc alatt 50 szárnycsapást végez
Egy csoport Stanford-i kutató nagy sebességű kamerák kereszttüzébe vett egy repülő kolibrit, annak reményében, hogy az ellesett repülési technikát átültethetik majd a robotika világába. Azt vették észre, hogy miközben a madár – szabad szemmel csupán tiszta foltnak tűnően – szárnyaival csapkod, a gerince ide-oda kígyózik. Így a kutatóknak nyomravezető információként szolgált arra a kérdésre, hogy hogyan „lebeg” a kolibri?
A delfinek farkasszerű predátorokból fejlődtek ki
Akár a legokosabb teremtmények közé tartoznak akár nem, de a Pakisztánban felszínre került fosszíliák azt mutatják, hogy a bálnák és a delfinek egy ősi, négylábú, kutyaszerű, hosszú farkú élőlényből fejlődtek ki.
Egyed Zsuzsanna
