Egyik legsűrűbben használt fűszernövényünk a vöröshagyma, de nem kevésbé elterjedt gyógynövényként való felhasználása hazánkban. Igen sok termesztett változata van, amelyek nemcsak formailag, de valószínűleg a hatóanyagok mennyiségét, egymáshoz viszonyított arányát tekintve is különböznek egymástól.
A vöröshagyma tudományosan igazolt gyógyhatású anyagai: allil-tiocianát tartalmú illóolaj, nyálka, vitaminok, flavonoidok és az antibiotikus hatású fitoncid, amely gátolja a bélbe jutott kórokozók szaporodását.
A felső légutak hűléses megbetegedései ellen már közel 300 éve használják a sült vöröshagyma kifacsart levét cukorral vagy mézzel ízesítve. A vöröshagyma héját bevagdosva főznek teát belőle makacs köhögés ellen az Alföldön, de Somogy és Tolna megyében is. Úgy tartják a hagymateát olyan forrón kell innia a betegnek, ahogy csak bírja, hogy jól kiizzadjon tőle.
A növény vesekőhajtó hatását egy szintén Alföldről származó közlés ismerteti. A nyers hagyma kipréselt levéből egy mokkáscsészényit kell egy nap alatt apránként elfogyasztani, nagymennyiségű, 1,5-2 liter kamillateával együtt. A kamilla görcsoldó hatása közismert, de a vesekő vagy vesehomok eltávozását és a bőséges vizelet-elválasztást a hagyma hatóanyagai biztosítják. A vesekő – megrekedt érzéseink szimbóluma.
Külsőlegesen, hasgörcsre vagy húgykő okozta görcsös hólyagfájdalmakra a sült vöröshagyma belsejét szétnyomva, vászondarabra kenve melegen borították a fájó testrészre. Kalotaszeg vidékén a reumás panaszokat kúrálták ezen a módon.
A sült vöröshagymát ajánlja kelések érlelésére, sebek kezelésére egy ugyancsak régi recept. Valószínűleg a növény flavonoidjainak hámosító hatásán alapszik ez a gyógymód. A vöröshagyma illóolajának jellegzetes, erős szagát a népgyógyászatban hányinger, csuklás ellen használták a régiek, de hasznosnak tartották étvágygerjesztőnek is. A szalonna mellé nemcsak ízesítőnek, hanem az emésztés megkönnyítésére eszik ma.
