Julie nővért talán már senkinek sem kell bemutatni – a halál fogalmát és folyamatát „megszelídítő” hospice ápolónő rendkívül népszerű a közösségi médiában. A közel kétmilliós követőtáborral jelentkező tartalomgyártó most arról beszél, valójában „mi történik, miután meghalunk”. Miután több száz halálesetnek volt szemtanúja, a tapasztalatait elsőkézből tolmácsolja. A célja az, hogy közelebb hozza az emberekhez a tabuként kezelt halál témáját.
Julie, aki végstádiumban lévő rákos betegekkel foglalkozik, könyvet is írt, amelyben elmagyarázza, mire kell számítanunk az életünk utolsó napjaiban – illetve a halálunk után. Legutóbbi YouTube-videójában, miután részletesen kitért arra, hogy mit élhet át a testünk ezen folyamat alatt, a figyelmet a lelki és szellemi történésekre terelte.
1. „Haza” megyünk
„Hiszem, hogy mindannyian egy olyan helyre megyünk, amely sokkal inkább otthonunknak tűnik, mint ez a hely” – fogalmazott bizakodva Julie, majd kijelentette, nem akarja „ráerőltetni a hitét” senkire, csak megosztja azt, amiben bízik, mert az emberek „állandóan” erről kérdezik.
„Nem félek tőle [a túlvilágtól], mert úgy érzem, hogy visszatérek egy helyre, amelyet mindig is ismertem, és minél többször látom, ahogy valaki meghal, annál inkább hiszek ebben” – vallotta az egészségügyi szakember.
2. (Túlvilági) gondolatok a halálról
A hospice ápolónő azt is bevallotta, a halál és a születés számára „szinte ugyanaz”. Elmagyarázta: „hiszem, hogy a baba onnan jön, ahonnan mi jöttünk, és a haldokló visszatér oda, ahonnan mi jöttünk, így számomra ez nem egy hely, ahová be kell jutnunk, hanem az, ahonnan származunk”. Julie azt is megjegyezte, hogy amikor ő fog meghalni, minden bizonnyal a következő szavakat fogja kiejteni: „Hála Istennek, hála Istennek, hogy visszatértem”, majd megkérdezné: „Miért tartottál ott olyan sokáig, miért hagytál ott ennyi ideig?”. Az ápolónő abban is biztos, hogy itt a Földön „nem vagyunk a valódi otthonunkban”, mert van „egy hely, ahová vissza kell térnünk”, és „amint odaérünk, mindenre emlékezni fogunk”.
„Nem lesz ijesztő, csak békés, gyönyörű és csodálatos, és nem hiszem, hogy hinni kell valamiben, hogy odaérjünk” – vélekedett Julie, utalva a vallási tanításokra, sőt azt is kiemelte, nem feltétlenül kell „hinni” benne, hogy odaérjünk. „Ez nem egy hely, ahová be kell jutni, vagy egy hit, amit követni kell. Szerintem ez csak az, ami. Tudom, hogy tévedhetek, és ha tévedek, az sem baj” – tette hozzá a hospice nővér.
3. A halál, mint élmény
Julie nem fél a haláltól és nem is aggódik azokért, akik elhagyják a földi életet. Ezt egy konkrét esettel magyarázta, amikor felkereste az egyik páciensét: „Mielőtt meghalt, elmentem meglátogatni. Éreztem, hogy aznap meg fog halni, és búcsút vettem tőle a fejemben, és megbékéltem a halálával. Örültem neki” – idézte fel az emléket a szakember.
„Az autóban búcsút mondtam, mielőtt beindítottam a motort, hogy elmenjek a következő betegemhez, és hirtelen hallottam a hangját, és éreztem ezeket az érzéseket. Azokat az érzéseket, amelyeket gyakran érzek, azokat, amelyek szerintem a túlvilágon is érezni lehet” – vélekedett Julie.
Összefoglalva, az ápolónő úgy írja le ezeket, mint a „megnyugvás”, az „öröm” és a „túlcsorduló boldogság” érzései, amelyek mosolyt csalnak az arcára, és elhitették vele, hogy biztosan egy jobb helyre kerülünk, miután meghalunk.
