Stephanie McCoy arról mesélt, hogy változott meg a kapcsolata idősödő édesapjával édesanyja váratlan halála után. Azon kapta magát, hogy a viselkedése túlságosan is anyáskodóvá vált, és úgy érezte, változtatnia kell ezen – írta a YourTango-n.
Stephanie elmondta, hogy mindig is nagyszerű kapcsolatot ápolt az édesapjával, könyvekről, filmekről beszélgettek, és rengeteget nevettek együtt. A kapcsolatuk azonban gyökeresen megváltozott, amikor 2020-ban az édesanyja váratlanul meghalt, az apjának pedig egyre több segítségre volt szüksége.
Édesanyja halála után kénytelenek voltak eladni régi családi házukat, és bár a nő felajánlotta az apjának, hogy költözzön hozzájuk (férjével és két gyerekével él), de az idős férfi ragaszkodott a függetlenségéhez, ezért egy alacsony jövedelmű, idősek számára fenntartott otthonba költözött be.
Ez a helyzet aggasztotta Stephanie-t, mivel az apjának korábban már volt egy agyvérzése, ami miatt az egyik szemére részben megvakult, és időnként rövid távú memóriazavarai vannak, de összességében véve még boldogul egyedül, ha némi segítséggel is.
„Azt hiszem, normális, hogy az emberek aggódnak idősödő szüleik miatt, különösen, ha egyedül élnek. De édesanyám váratlan elvesztése miatt én többet aggódok az átlagosnál. Bevallom, hogy rendszeresen piszkálom apámat a megbeszélt orvosi találkozókkal, azokkal az időpontokkal, amiket egyeztetni kéne, megelőző egészségügyi intézkedésekkel, az étrendjével és a receptjeivel. Ráadásul a pénzügyei és a mentális egészsége miatt is piszkálom. Csak azt akarom, hogy biztonságban legyen, és egészségesen éljen, de belátom, hogy ez állandó nyaggatásnak tűnhet a számára” – mondta a nő.
Azt is elmondta, hogy nemrég, egy telefonbeszélgetés után döbbent rá arra, hogy talán túlzásba esik, úgy viselkedik, mintha ő lenne a szülő a kapcsolatukban, és rájött, hogy több teret kellene hagynia az édesapjának.
„Miután válaszolt kérdéseimre és nyugtázta kéréseimet, mondott valamit, ami hetek óta nem hagy nyugodni: Drágám. Nagyra értékelem mindazt, amit értem teszel, tényleg. De, szükségem van arra, hogy egy kicsit békén hagyj” – idézte fel édesapja szavait, hozzátéve, hogy a beszélgetés nagy hatással volt rá, és valóságos revelációt jelentett.
„Az igazság az, hogy csak néhány percbe telt, amíg megértettem, hogy apám kijelentése teljesen igaz. Megengedhetem magamnak, hogy több teret biztosítsak neki” – tette hozzá. Átgondolta a helyzetet, hogy felmérje, mi az, amiben feltétlenül segítenie kell az apjának, mi az, amit különösebb aggodalom nélkül rábízhat, és miképpen segíthet neki úgy, hogy azt az apja ne érezze megterhelőnek és „anyáskodónak”.
Ugyanakkor arra is rájött, hogy a kapcsolatuk alapvetően megváltozott, és figyelnie kell arra, hogy ne csak az elvégzendő feladatok és a szükséges orvosi vizsgálatok kérdésében hívja fel vagy látogassa meg az apját, hanem megpróbáljon visszahozni valamennyit kapcsolatuk régi dinamikájából is – a könnyed apa-lánya beszélgetésekből és időtöltésekből.
„A klasszikus tanácsra kell támaszkodnom, és meg kell próbálnom az ő helyébe képzelni magamat. Ha 65 éves lennék, és szükségem lenne a felnőtt gyerekeim segítségére, mit szeretnék, hogy bánjanak velem? Mi lenne az, amit szeretném, ha megtennének (és mi az, amit nem)? Mit szólnék, ha úgy viselkednének velem, ahogy én az apámmal?” – tette fel magának a kérdést a nő.
„Végezetül, úgy gondolom, segít, ha észben tartjuk az eredeti szerepeinket. Azt hiszem, az apám úgy érzi, inkább nevelni próbáltam, mint segíteni neki. Bár sok mindenben segítségre van szüksége, óvatosnak kell lennem azzal kapcsolatban, hogy viszonyulok hozzá. Lehetőséget kell adnom neki arra, hogy továbbra is apa és nagyapa lehessen. Ezt úgy tehetem meg, hogy tanácsot kérek tőle, és szórakoztató családi eseményeket szervezek” – magyarázta Stephanie.
Elismerte, hogy egy idősödő szülő gondozásával járó szerepcsere furcsa helyzetet teremt, amit nagyon nehéz megszokni és helyesen navigálni, de azt is elmondta, hogy miután átgondolta a helyzetüket, és igyekezett tudatosan változtatni néhány dolgon, pozitív változást tapasztalt, és úgy érzi, sikerült megtalálniuk az egyensúlyt.
