Az érzés, hogy valaki figyel minket, meglehetősen nyomasztó lehet, és valószínűleg mindenki tapasztalt már hasonlót legalább egyszer életében. Sőt, az is lehet, hogy amikor megfordultál, hogy ellenőrizd, valóban így van-e, rájöttél, hogy igazad van. Ennek a feltételezett jelenségnek a neve psychic staring effect (pszichés bámuló hatás).
Mi az a psychic staring effect?
A scopaesthesia vagy morfikus rezonancia néven is ismert jelenség szerint az emberek képesek észlelni, ha valaki kitartóan bámulja őket. Ezzel kapcsolatban számos kísérletet is végeztek különböző kutatók.
Az első vizsgálatot ezen a téren Edward B. Titchener pszichológus végezte el 1898-ban, miután a tanítványai azt állították, hogy „megérzik”, amikor valaki rájuk néz. Titchener szkeptikus volt ezzel az állítással kapcsolatban, és megpróbálta megcáfolni az elméletet. Az ő véleménye szerint az ilyen esetekben az történhet, hogy amikor úgy érezzük, valaki figyel bennünket, abba az irányba fordulunk, és a hirtelen mozdulat felkelti a „gyanús személy” figyelmét, így valóban ránk néz, és ezzel megerősíti a feltételezésünket.
Titchener elméletét, ami lényegében elvetette a telepátia gondolatának lehetőségét, széles körben elfogadták, de közel egy évszázaddal később Rupert Sheldrake biokémikus is elvégezte a saját kísérletét a jelenség megvizsgálására – írja a YourTango.com.
Sheldrake úgy vélte, hogy Titchener tanítványainak igazuk volt, és megpróbálta ezt bebizonyítani. Több száz alanyt vetett alá a vizsgálatának, ami abból állt, hogy bekötötte a szemüket, és arra kérte őket, próbálják megmondani, mikor figyeli őket valaki. Megállapította, hogy a bekötött szemű diákok 55%-os arányban találták el, mikor néz rájuk valaki, és bár ez nem tűnik soknak, mégis meghaladja az 50%-os arányt, ami akkor várható, ha mindenki csak találomra válaszolt volna a kérdésre.
Sheldrake, aki a parapszichológia területén végzett kutatásokat, sok szkepticizmusban részesült, és többen rámutattak kísérlete hibáira, többek között arra, hogy az egyik alany MDMA (metiléndioxi-metamfetamin), egy pszichoaktív szer hatása alatt volt.
A Lake Forest College egyik szociálpszichológusa, Ilan Shrira „nonszensznek” nevezte Sheldrake kísérletét, és a perifériás látásnak tulajdonította a résztvevők „megérzését”.
Sheldrake azonban ezzel bevezette a morfikus rezonancia elméletét, azt az elképzelést, hogy léteznek telepatikus kapcsolatok vagy információs energiamezők, amelyek jeleket továbbítanak, és tudatják velünk, ha felkeltettük egy másik ember figyelmét.
Tanulmányai során Sheldrake a természet törvényeire támaszkodott, például a gravitációs erőre és talán még az elektromágneses vonzásra is, hogy alátámassza megállapításait. Állítása szerint ez az oka annak, hogy az emberek észrevehetik, amikor figyelik őket, anélkül, hogy valóban látnák azt.
Egy Bruno Gomez nevű TikToker szintén elmagyarázta a morfikus rezonancia elméletét. Gomez videójában elmagyarázza, hogy az elme energiamezők révén kiterjed a test korlátain kívülre. Ezek az energiamezők figyelem vagy szándék segítségével lépnek kapcsolatba a környezettel.
A figyelem vagy megfigyelés ahhoz az érzéshez kapcsolódik, amikor úgy érezzük, valaki bámul minket. Gomez szerint ez azt jelenti, hogy a saját figyelmünk a távolból befolyásolja valaki más figyelmét. Vagyis a tudatunk és a hozzá kapcsolódó energiamező kölcsönhatásba lép a másik ember tudatával.
A szándék egy másik gyakori jelenség, az úgynevezett telefonos telepátia hátterében állhat, és Gomez magyarázata szerint a vonzás törvényéhez hasonlóan működik. Alapelve, hogy minden gondolat rezgéseket bocsát ki, és a hasonló a hasonlót vonzza, vagyis, az, amire gondolunk, megvalósul.
Erre nagyszerű példa, amikor eszünkbe jut valaki, majd pillanatokkal később megszólal a telefon, és éppen az a személy hív, akire gondoltunk. Vagy amikor eszünkbe jut egy dal, és a következő pillanatban meghalljuk azt a rádióban. Ez egy energetikai kapcsolat.
Ezzel a jelenséggel egy másik TikTok videó is foglalkozott. Anthony Rajković a videóban elmagyarázza, hogy Titchener vizsgálata alapján az eredmények véletlenszerűek voltak, és több más kutatás is hasonló eredményre jutott, de ez még nem jelenti azt, hogy nem létezhet magyarázat a jelenségre.
Rajković Titchenerhez hasonlóan úgy gondolja, hogy a válasz a perifériás látásban rejlik, ami aztán üzenetet közvetít az agynak, és kialakul az a furcsa érzés, hogy valaki figyel bennünket.
Annak demonstrálására, hogy ez hangokra is érvényes lehet, a videó végén felteszi a kérdést, hogy vajon a nőznek eszébe jutott-e az Ace of Base „I Saw the Sign” című dala, majd azt mondja, ez azért lehetséges, mert nagyon halkan, szinte észrevehetetlenül ez a dal szót a háttérben, és az agyunk könnyedén saját gondolatként értelmezhette azt.
Vajon valóban lehetséges lenne, hogy megérezzük, amikor valaki kitartóan figyel bennünket? Számos egymásnak ellentmondó elmélet alakult ki a kérdésben, és a tudósok véleménye megoszlik a témában. De a pszichológusok becslése szerint mindenesetre az emberek 60-90%-a hisz ebben a jelenségben.
