A hangyák az Antarktisz kivételével a világon szinte mindenhol előfordulnak. Közösségalkotó rovarok, amik rendkívül fejlett szociális viselkedésükkel mindig is lenyűgözték a kutatókat, de ez még nem minden. Egyes hangyák ráadásul igazi mezőgazdászok is, és már évmilliók óta termesztenek gombákat.
Ez a gyakorlat mintegy 66 millió évre nyúlik vissza – körülbelül arra az időre, amikor a dinoszauruszok kipusztultak – állapította meg egy a Science folyóiratban megjelent új tanulmány. A hangyák módszerei értékes ismereteket nyújthatnak az emberi mezőgazdaság jövőbeli fejlesztéséhez is.
A levélvágó hangyák a rovarvilág leghíresebb mezőgazdászai közé tartoznak. Ezek a Dél-Amerika trópusi erdőiben élő rovarok „lenyírják” a fák leveleit, de nem fogyasztják el közvetlenül azokat, hanem a fészkeikbe cipelik, ott gombafarmokat tartanak fel a segítségükkel, és a gombákkal táplálkoznak.
A tudósok már 150 éve felfedezték ugyan ezt a különleges módszert, de csak a közelmúltban, a fejlett genetikai elemzéseknek köszönhetően tudták pontosan megfejteni azt.
Dr. Ted R. Schultz, a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum kutatója szerint a hangyák az emberhez hasonló, összetett gazdálkodási rendszert fejlesztettek ki. Bár sokkal kisebb az agyuk, a hangyáknak sikerült kifejleszteniük egy kifinomult mezőgazdasági modellt, ami a gombák táplálásán és védelmezésén alapul.
A hangyák és a gombák kölcsönösen segítik egymást, amit a biológiában mutualizmusnak neveznek. A hangyák élelmet kapnak ezáltal, a gombák pedig gondos ápolást és védelmet.
A levélvágó hangyák különféle technikákat alkalmaznak gombakertjeik fenntartására, többek között olyan jótékony baktériumokat használnak, amelyek megvédik a termést a fertőzésektől és a betegségektől. Viselkedésüknek ez az aspektusa különösen értékes lehet a modern mezőgazdaság számára, amely egyre inkább szembesül az antibiotikum-rezisztencia és a növényvédőszer-rezisztens kártevők okozta problémákkal.
„Az emberek 12 ezer éve foglalkoznak mezőgazdasággal, a hangyák pedig 66 millió éve” – mondja Dr. Schultz, hozzátéve, hogy sokat tanulhatnánk ezektől a rovaroktól. A hangyák módszereinek tanulmányozása és megértése segíthet az innovatív és hatékony technológiák kifejlesztésében a fenntartható mezőgazdaság tekintetében.
A gombatermesztő hangyák evolúciója ugyanakkor szorosan kapcsolódik egy katasztrofális eseményhez – az aszteroida becsapódásához, amely elindított egy olyan eseményláncot, ami a dinoszauruszok pusztulásához vezetett.
Az aszteroida becsapódásából származó porfelhő eltakarta a napfényt, ami a növények és állatok, köztük a dinoszauruszok drámai kihalásához vezetett, a gombák azonban nemcsak hogy túlélték ezt, de a feltételek egyenesen kedvezőek is voltak a számukra, lebontották az elpusztult élőlényeket, és egy ideig kifejezetten elszaporodtak. Ezt használták ki a hangyák.
Egyes gombák szaporodási ciklusuk részeként termőtesteket hoznak létre, de emellett elágazó, fonalszerű struktúrák hálózatát, úgynevezett hifákat is. A hangyák ezekkel a gombafonalakkal táplálkoznak.
A hangyák és a gombák közötti szimbiózis idővel aztán olyan „háziasított” gombafajok kialakulásához vezetett, amelyek a hangyafészken kívül nem tudnak életben maradni. A koevolúciónak ez a példája hangsúlyozza, hogy a természetben milyen fontosak lehetnek a szimbiózison alapuló kapcsolatok, és mennyire ellenállóvá válhatnak ezek az élőlények a drasztikus környezeti változásokkal szemben.
