Senki sem úgy tervezi az életet, hogy a legszebb éveiben, amikor minden végre a helyére kerülne, hirtelen egyedül marad. Belegondolni is fájdalmas, milyen érzés lehet egy férfinak eltemetni azt a személyt, aki mellett meg kellett volna öregednie, és élni tovább az életét nélküle. Mindannyian függünk a társunktól, de különösen a gyerekeknek fontos az anyjuk, és a férjeknek a feleségük.
Amikor Ian Millthorpe rádöbbent arra, hogy a felesége bármelyik percben örökre elhagyhatja őt és a nyolc gyermeküket, teljesen összetört és megrémült. Szerencsére a haldokló anya nem ment el anélkül, hogy ne gondolt volna a Ianre váró nehéz időkre, ezért egy 15 pontból álló szabálylistát hagyott rá, amely a gyermekek sikeres nevelését hivatott garantálni. Angie hagyatéka annyira népszerű lett, hogy ma már egy könyv – az Anya szerint részeként jelent meg, és segít azoknak, akik hasonló cipőben járnak.
A lesújtó hír
Angie-nél 1993-ban diagnosztizálták a mellrákot. Ian világa akkor ingott meg először, amikor bele kellett kóstolnia az egyedülálló szülőségbe. A felesége ugyanis kimaradt az otthoni teendőkből, minden idejét és energiáját a gyógyulásra összpontosította. Masztektómián és sugárkezelésen esett át, a gyógyszerek pedig minden erejétől megfosztották. Iannek egyedül kellett boldogulnia az akkor még három gyermekével és a háztartással, míg Angie a kórházban feküdt.
Ian számára a legapróbb dolgok voltak a legnehezebbek. Fogalma sem volt, hol kezdje, hogyan csinálja: „Emlékszem, hogy megpróbáltam megkavarni a babot, figyelni a pirítóst, megteríteni az asztalt, és kihozni az italokat – mindezt úgy, hogy három fiú rohangált és rángatta a lábamat” – idézte fel a férfi. „Mindig is végeztem házimunkát – díszítést, mosogatást, kertészkedést, nyúlketrecek összeütögetését –, de a gyerekekre még soha nem kellett így vigyáznom” – vallotta be derekasan az édesapa.
Megújult remény
Néhány kemény év után, 1998-ban Angie legyőzte a rákot. Felépült, és a család újra a régi életét élte. A második esélyből lendületre kapva, a házaspár végre úgy érezte, most már valóra válthatja közös álmát: az igazán nagy családot. Mivel Angie tapasztalatain keresztül tudták, hogy az élet milyen rövid és törékeny, nem vesztegették tovább az időt. 1999-ben meg is született a negyedik fiuk, 2002-ben pedig ikergyermekeik jöttek a világra – egy kislány és egy kisfiú. Nem sokkal később egy újabb fiút, 2007-ben pedig egy kislányt köszönthettek az immár tízfős családjukban.
Az életük teljes volt, boldogok voltak. Nyolc egészséges gyermeket adott nekik az Isten, és már csak a nevelésükkel kellett foglalkozniuk. Csakhogy Angie ismét rosszul lett.
A senkit nem kímélő tragédia
Alig egy évvel az utolsó kislányuk születése után, a családanya lebetegedett. Állandóan köhögött, és úgy döntött, kivizsgáltatja magát. Egy szövettani vizsgálat erősítette meg a hírt, miszerint Angie rákja visszatért, és ezúttal végzetes volt.
Ian ekkor összeomlott. El sem tudta képzelni, hogyan éljen a felesége nélkül, és miként fogja felnevelni a gyermekeit az anyai segítség nélkül. „Emlékszem, arra gondoltam, hogyan fogok megbirkózni vele. Hogy a fenébe leszek képes egyedül felnevelni a gyerekeinket? Férfi vagyok! Fogalmam sincs” – vallotta be őszintén az özvegy édesapa.
Angie félt ugyan a haláltól, de attól még inkább, hogy a szeretett családját hátra kell hagynia. Még ebben az emberpróbáló állapotban is arra gondolt, miként tudna segíteni már most a férjének, hogy a halála után is minden rendben legyen. Így bizonyos előkészületekbe kezdett, melyekkel utólag valóban sokat segített az elveszett férjének.
„Régebben azt gondoltam, hogy nekem van a nehezebb dolgom, [Angie-nek] pedig a könnyebb” – fogalmazott Ian, aki bányászként dolgozott. Amint azonban magára maradt a gyermekekkel, és belecsöppent a háziasszony szerepébe is, teljesen megváltozott a nemekről alkotott véleménye. „Emlékszem, leültem a munkahelyemen, és megbeszéltük a dolgot, én és a fiúk. De mennyire tévedtünk. Az ember nem is veszi észre, hogy mennyi mindent megtesznek [a nők].” – ismerte be a családapa.
A 15 szabály
Angie azt látta a legalkalmasabbnak, ha egyfajta útmutatót hagy hátra a családjának, amiből ihletet meríthetnek, ha elakadnak a teendőkben, amikor ő már nem lesz. Próbából egyik reggel megkérdezte a férjét, emlékszik-e a legkisebb fiuk születésnapjára. Ian azt hitte, tudja, csakhogy néhány téves találgatásba tellett, mire rájött, mennyit kell még tanulnia. A férfi arra is emlékszik, hogy Angie akkor elkeseredetten felsóhajtott, és ezt mondta: „tudnod kell a gyerekek születésnapját, Mill. Mi van, ha elfelejtesz egyet?” Ekkor elővett egy jegyzetfüzetet, és elkezdte felírni mind a nyolc gyermekük születésnapját.
A füzetbe ugyanakkor több, más hasznos tanács is került. Angie tippeket vetett papírra az esti lefekvési rituálékkal, a hajápolással és tévézéssel kapcsolatban, hogy Iannek semmi se kerülhesse el a figyelmét. 15 pontba szedte a szabályait, melyeket a férje kincsként őriz még most is.
1: Copfozd be a lányok haját, különben szétomlik.
2: Leckeírás lefekvés előtt.
3: Egy órával sötétedés előtt legyenek otthon.
4: Állatos TV műsorok.
5: Ne hagyd, hogy rágják a körmüket.
6: Állatorvos barátok/barátnők.
7: Továbbra is együtt menjen a család Thornwichbe.
8: Légy szigorú velük.
9: Ellenőrizd a fejbőrüket, hogy nincs-e benne kullancs.
10: Csak napi egy órát üljenek a számítógép előtt.
11: Győződj meg róla, hogy Ella megkapta az agyhártyagyulladás elleni védőoltást.
12: Ne legyen túl forró a vasaló amikor használod.
13: Ne hagyd Ellát egyedül a kádban!
14: Ne adj nekik túl sok édességet!
15: Naptej a forró napokon.
Egy egyedülálló apa küzdelmei
Ian pontosan követte felesége szabályait, melyek sosem hagyták cserben őt. Bár szülőnek lenni sem egyszerű, az egyedülálló apaság kétszer akkora erőfeszítésbe került a megözvegyült férfi számára.
Míg a felesége 2010-ben meg nem halt, Iannek fogalma sem volt arról, miről szólhatnak egy anya mindennapjai. Rengeteget kellett tanulnia, és meg kellett küzdenie azzal, hogy egyedül nevelje fel hat fiukat és két lányukat. Szerencsére Angie feljegyzései erőt és bátorságot adtak neki ahhoz, hogy kitartson. Olyan volt, mintha továbbra is mellette lett volna, még akkor is, ha már nem élt.
Angie halála után, Ian a következő 11 évet annak szentelte az életéből, hogy úgy nevelje fel a gyermekeket, ahogy a felesége szerette volna. A férfi nemcsak a saját gyermekeinél alkalmazta Angie 15 szabályát, hanem az unokáinál is. A házaspár gyermekei ugyanis azóta megnőttek, és saját családot alapítottak. Ian pedig gyakran veszi elő a felesége jegyzetfüzetét, és emlékezteti a gyermekeit, hogyan neveljék fel a sajátjaikat.
Az írásos hagyatéka által Angie emléke még sokáig élt a halála után is. Az unokái is ismerik őt a feljegyzései révén. „Angie minden nap hiányzik, de az unokáink születésekor éreztem igazán a hiányát. Imádta volna megölelni őket, ahogy én is” – magyarázza Ian.
„Van egy csomó szorgalmas, gondoskodó gyerekem. Nagyon büszke vagyok rájuk. A gyerekeim minden nap Angie-ről beszélnek, arról, hogy mit szokott csinálni az anyukájuk, mit szokott mondani. Soha nem tudom pótolni Angie-t – nem is akarom -, de eltökéltem, hogy mindent megteszek, hogy büszke legyen a családunkra. Szerencsére ő megkönnyítette a dolgomat” – fogalmazott a férfi, aki azóta egy könyvet is írt szeretett felesége emlékére.
Az Anya szerint (Mum’s Way) egy szívszorító családi történet, ami a veszteségről és a szeretetről szól.
