A derbyshire-i Sophie Elliotnál Wolff-Parkinson-White szindrómát diagnosztizáltak: ez egy olyan szívritmuszavar, amelyben az elektromos impulzusok egy járulékos ingervezetési nyalábon jutnak a pitvarból a kamrába, ami gyors szívműködési periódusokat okoz.
A derbyshire-i Sophie Elliot már hónapok óta tapasztalt erős mellkasi fájdalmakat, majd egy nap összeesett az otthonában, és kórházba került. Ekkor diagnosztizálták nála a rendellenességet, ami a következő években nagymértékben megnehezítette az életét: 3 évig nem vezethetett, és a 21. születésnapját nem ünnepelhette meg koccintással, mivel egyáltalán nem ihatott alkoholt.
Azóta sokat javult a helyzete, már kétgyerekes édesanya, most pedig éppen második maratonjára készül, és azt reméli, hogy sikerül 4 és fél óra alatt teljesítenie a távot.
„3 éven át szigorú szabályok szerint éltem, és kimaradtam sok olyan dologból, amit úgy éreztem, 21 évesen meg kellene tennem, mert nagyon óvatosnak kellett lennem, mivel az orvosok nem tudták, milyen rosszra fordulhatnak a dolgok” – magyarázta Sophie.
Azt is elmondta, hogy már korábban is voltak jelek, amik szívbetegségre utaltak. Gyakran tapasztalt mellkasi fájdalmakat, de ezeket korábban pánikrohamoknak vagy szorongásnak tulajdonították.
Néhány évvel később Sophie átesett egy műtéten, egy úgynevezett katéteres abláción: ez az eljárás a szív elektromos pályáinak blokkolásával korrigálja a rendellenes szívritmust. Ez a beavatkozás valamint a gyógyszeres kezelés lehetővé tette, hogy Sophie és párja, Mark, családot alapítsanak.
Sophie sajnos kezdetben kétszer is elvetélt, mielőtt életet adott volna kislányának, Grace-nek. Az orvosok nem tudták megmondani, hogy a vetélései összefüggésben voltak-e a szívbetegségével vagy sem. Bár Grace végül egészséges kisbabaként jött világra, ez a terhesség sem alakult zökkenőmentesen.
„Amikor teherbe estem Grace-szel, a dolgok nagyon rosszra fordultak, mert a szívritmusom nem maradt stabil, és egy nap sajnos ráestem a pocakomra. Grace szenvedett ettől a stressztől, így végül korábban világra kellett hozniuk őt” – magyarázta az édesanya.
Két évvel később Sophie ismét teherbe esett, és kisfiával, Albie-val is hasonlóan alakult a terhessége, ezért ő is koraszülött volt. Sophie ezután elhatározta, hogy visszanyeri az erejét, és a futás mellett döntött, mivel ezt könnyedén kontrollálhatta, és futás közben egy monitor segítségével a pulzusát is figyelni tudta.
Hat hónappal fia születése után, kardiológusa támogatásával öt óra alatt teljesítette a Chester Maratont, most pedig a Londoni Maratonra készül, és reméli, hogy javítani tud az idején.
„Ezúttal többet edzettem, és sokkal fittebb vagyok, mert nem vagyok hat hónappal a szülés után, mint legutóbb, így remélem, hogy gyorsabb leszek. Ha sikerülne 4 és fél óra alatt leszaladnom a távot, az nagyon jó lenne – ez igazi teljesítmény lenne a számomra” – mondta.
Sophie, aki menedzserként dolgozik egy ügyvédi irodában, a verseny után egy időre felhagy a futással, hogy átessen egy újabb abláción. Most azonban feltett szándéka élvezni a maratont, és pénzt gyűjteni a British Heart Foundation (BHF) számára.
„Nagyon sok támogatást kaptunk tőlük, és volt néhány alkalom, amikor megnyugvásért fordultunk hozzájuk, ezért szeretnék valamit visszaadni” – mondta a nő.
Karen McDonnell, a BHF vezető rendezvényszervezője szerint Sophie igazi inspirációt jelent a számukra, és rendkívül hálásak neki. „Elvállalta ezt a maratont, annak ellenére, hogy ő maga is egy szívbetegséggel él – ez hihetetlen teljesítmény, és nagyon büszke lehet magára” – fogalmazott McDonnell.
