Fletcher Discome-nál 2022 májusában diagnosztizáltak rhabdomyosarcomát, a lágyrészszarkómák egy ritka fajtáját, mindössze néhány héttel azelőtt, hogy a család Ausztráliába költözött volna az Egyesült Királyságból.
A 7 éves kisfiúnak egy csomó keletkezett a nyakában, amiről az orvosok először azt hitték, hogy egy megduzzadt nyirokcsomó, de miután Fletcher kezdte elveszíteni a látását, újabb vizsgálatokat végeztek, és az MRI-vizsgálat kimutatta, hogy egy nagy daganat van az orra mögött – írja a Mirror.
A fiút a Bristol Royal Gyermekkórházba szállították, ahol néhány hetet töltött, és egy fárasztó, de sikeres, 15 órás műtéten esett át, hogy megmentsék a látását.
A rák a lágy szövetekben – különösen a vázizomszövetben – alakult ki, és átterjedt a tüdőre és a csontvelőre, így az orvosok alig 20 százalék esélyt adtak a túlélésre. A család éppen azokban a hetekben tervezett Ausztráliába költözni, de kénytelenek voltak lemondani erről.
„A pusztító hír ellenére továbbra is biztosak voltunk abban, hogy Fletch meg tud küzdeni ezzel. Elkezdte a fárasztó kemoterápiát, amitől nagyon beteg lett” – mondta a kisfiú édesanyja, Kat. „De hamarosan megszoktuk az új rutint, miközben kemoterápiás kezelést kapott a Royal Devon and Exeter Kórházban. Be kellett költöznünk a szüleinkhez, mivel már eladtuk a házunkat, és megpróbáltuk újjáépíteni az életünket, miközben megküzdöttünk a rákkal.
Három hónapos kezelés után megvizsgálták. A pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat nem mutatott betegségre utaló jeleket, és a daganat szinte teljesen eltűnt a fejében. A csontvelője is tiszta volt. Ez volt a legjobb hír, amit csak remélhettünk” – mondta az édesanya.
Fletcher tavaly szeptemberben kezdte meg a sugárterápiát, de nehezen tudott enni, nyelni és beszélni, mert nyálkahártya-gyulladásban szenvedett – ez a kemoterápia és a sugárterápia gyakori mellékhatása.
Annak ellenére, hogy a jelek szerint javult az állapota, Fletcher egy alkalommal görcsrohamot kapott az autóban, miközben hazafelé tartottak a kórházból.
„Azt hittük, elveszítettük. Mentőt hívtam, de azt mondták, nincs szabad autójuk. Gyorsan bevittem a Torbay Kórház sürgősségére, ahol intubálták, és az intenzív osztályra került. A kórháznak nem volt gyermekgyógyászati intenzív osztálya, ezért igyekeztek minél hamarabb visszaküldeni minket Bristolba. De egy éjszaka után kiderült, hogy a bristoli kórházban nincs szabad ágyuk, ami nagyon felzaklatott minket, mert úgy éreztük, ott kellene lennie.
MRI-vizsgálatot végeztek, és azt mondták, valószínűleg a sugárkezelés mellékhatásai vagy agyhártyagyulladás okozta a rohamot. Végül átvittek minket Oxfordba, mivel ott volt az egyetlen kórház, ahol volt szabad ágy. Ironikus módon éppen abban a kórházban születtem, és így legalább volt néhány családtag a közelünkben, akik gondoskodhattak az idősebb gyerekünkről, Erinről. Fletch önállóan lélegzett, és úgy tűnt, jól reagál” – mesélte Kat.
A fiú állapota azonban ezután tovább romlott, két újabb rohamot kapott, és ezután elveszítette a beszédkészségét.
„Több napos várakozás után azt mondták nekünk, hogy az MRI-vizsgálat rákot mutatott az agyában és a gerincén, és ez okozta a rohamokat. Ezután behívtak minket egy különszobába, elmondták, hogy semmit sem tudnak tenni Fletcherért, és megpróbálják elhelyezni egy hospice központban” – mondta Kat.
Fletchert a Charlton Farm Children’s Hospice-ba helyezték át Bristolba, és azt mondták, már csak néhány napja lehet hátra. Két héttel később, november 16-án elhunyt.
„Fletch igazi harcos volt, soha nem panaszkodott a kezelések alatt. Csak akkor volt ideges, amikor a kemoterápia miatt neutropeniás volt, ami magas lázat okozott. Ez azt jelentette, hogy vissza kellett mennünk a kórházba minimum 48 órás antibiotikum kezelésre. Fletch nagyon szerette az életet, ő volt a legkedvesebb, legbátrabb fiú, aki imádta a nővérét, és gyakran szeretett volna neki virágot venni. Az elvesztése mindannyiunkat összetört” – osztotta meg az édesanya.
A további tragédiák megelőzése érdekében Fletcher szülei, Kat és Tony elindítottak egy adománygyűjtő programot Fletcher’s Arc néven, hogy támogatást nyújtsanak a rhabdomyosarcomával küzdő gyerekek családjainak, és pénzt gyűjtsenek a betegség további kutatására.
