A 109 éves Alfred “Alfie” Date, aki akkoriban a legidősebb embernek számított Ausztráliában, miután beköltözött egy idősek otthonába, úgy döntött, a megérdemelt pihenés helyett arra használja maradék idejét, hogy tegyen valamit a világért. Ezért jelentkezett önkéntesnek, és elkezdett pulóvereket kötni olajszennyezésnek kitett kispingvinek számára.
» Szívszorító pillanat: a halálán lévő csimpánz végső búcsút vesz a gondozójától
» „Nem zavar, hogy a nevem kihalt – még mindig úgy gondolom, hogy jó név”
» Ritka rákot diagnosztizáltak az anyukánál, miután megszülte a „csodababáját”
» A világ legnagyobb orcáival rendelkező nő megmutatta, hogy nézett ki az átalakulás előtt
Date 1932-ben kezdett kötni, amikor a sógornője megtanította neki, hogy készíthet el egy pulóvert újszülött unokaöccsének. Bár valószínűleg soha nem számított arra, hogy egy napon pingvineknek köt majd pulóvereket, amikor beköltözött új otthonába, egy idősek otthonába az Új-Dél-Walesben található Uminában, és először hallott a Knits for Nature nevű programról, azonnal munkához látott.
„Azt hiszem, körülbelül 12 órája voltam itt, de lehet, hogy 13. A két ápolónő bejött hozzám, és azt mondták, úgy hallották, tudok kötni” – mesélte a 2016-ban elhunyt Date egy korábbi interjúban.
A Phillip Island-i Penguin Foundation által elindított Knits for Nature program nagy szerepet játszik az olajszennyezésnek kitett pingvinek rehabilitációjában, mivel a pulóverek megakadályozzák az állatokat abban, hogy a csőrükkel elérhessék olajas tollaikat, mielőtt az állatmentők segíteni tudnának rajtuk.
Amellett, hogy a szervezetükbe kerülve az olaj halálos a pingvinek számára, a tollaikat is roncsolja, így sokkal inkább ki lesznek téve a hidegnek. Az állatok ugyanakkor úszni sem tudnak az elnehezedett tollaikkal, ezért élelemhez sem jutnak.
„A pulóverek lényegében rehabilitációs eszközként működnek. Átmenetileg ráadják ezeket a pingvinekre, így megakadályozzák őket abban, hogy tisztogassák a tollukat” – magyarázta Lauren Barker, a Penguin Foundation egyik munkatársa egy 2019-es interjúban.
„Az utolsó olajszennyezés 2001-ben történt itt, és 438 kis pingvint érintett. Szerencsére 96 százalékukat sikeresen szabadon engedték, és ebben a rehabilitációs pulóvereknek is nagy szerepük volt” – tette hozzá.
Date hamarosan munkához látott, miután értesült a programról, és imádnivaló pulóvereket kötött a madaraknak. Arra is figyelt, hogy mindig e legjobb minőséget nyújtsa.
„Szeretek hibátlanul dolgozni, és nem mentegetem magamat, ha mégis hibázok. De azt hiszem, egy olyan embernek, aki meghaladta az átlagos élettartamot, mégis van mentsége, ha hibázik” – mondta. Azt is hozzátette, hogy soha nem tudott nemet mondani, ha valaki segítséget kért tőle.
„A lányok, akik nekem dolgoztak, azt mondanák, hogy könnyen befolyásolható vagyok. Nem tudok nemet mondani. Ez egy jó módja annak, hogy boldogulj az életben. Folyamatosan barátkozhatsz, de nem kell magadból bolondot csinálnod” – mondta az idős férfi, aki a legidősebb önkéntes volt a nonprofit szervezet csapatában. Danene Jones, az alapítvány szóvivője kifejezte a háláját, és elmondta, mekkora megtiszteltetés volt a számukra az idős férfi segítsége.
A projekt egyébként hihetetlen népszerűségnek örvend, sokan részt vesznek benne, és szabadjára is engedik a fantáziájukat, bár nem minden beküldött ruhadarab felel meg a célnak.
„Rengeteg mintát és elképesztő kreativitást látunk az adományokban. Némelyikük hihetetlenül ötletes volt. Voltak már köpenyeink, nyakkendőink és mindenféle olyan dolgok, amik csodálatosak, és az eladásinak közt nagyon népszerűek, de az olajjal szennyezett kispingvinek számára nem igazán felelnek meg” – magyarázta Jodi Bellett, a Phillip Island Nature Parks Wildlife Rehabilitation munkatársa.
„Az emberek e-mailt küldenek nekem, és felajánlják, hogy kötnek néhány pulóvert az alapítvány számára, mire én elküldöm nekik a sablont, ők pedig elküldik a kész pulóvereket” – magyarázta a munkafolyamatot A Penguin Foundation koordinátora, Jaquelina Alves-Ferreira.
Ferreira szétválogatja a beküldött pulóvereket, és ha megfelelőek, átküldi azokat a pingvinkórházba. „Ha nem megfelelőek, de nagyon szépek és színesek, akkor megtartom a gyerekeknek, vagy eladom egy kisboltban. Volt néhány tündérjelmez kis szárnyakkal és tüllszoknyával, sőt, még varázspálca is volt hozzá. De az én személyes kedvencem egy mackós kezeslábas, aminek kis kapucnija is volt” – mondta.
