A hantavírus-fertőzés egy ritka, de potenciálisan súlyos betegség, amelyet a rágcsálók (főleg egerek és patkányok) által hordozott vírusok okoznak. Fertőzések világszerte előfordul, és többféle formában jelentkezhet.
Magyarországon kifejezetten ritkának számítanak a hantavírusos esetek, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adatai szerint évente átlagosan mindössze néhány tucat laboratóriumilag igazolt megbetegedést regisztrálnak, de a betegség gyors lefolyása miatt életveszélyes lehet, ha nem ismerik fel időben.
A tünetek a fertőzés formájától függően változnak, de betegség kezdetben gyakran influenzaszerű tüneteket produkál: hidegrázás, fejfájás, izomfájdalmak, amelyeket légzési nehézségek kísérnek. A tünetek azonban sokkal súlyosabbra fordulhatnak, mint az influenza vagy a megfázás esetében.
A leginkább veszélyeztetettek a vidéki területeken élők, valamint azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, vagy olyan raktárakban, ahol egerekkel és patkányokkal fertőzött helyiségek vannak. Az emberről emberre történő terjedés ritka, de lehetséges.
A hantavírusok olyan víruscsoportot alkotnak, amelyeket bizonyos vadon élő vagy házi rágcsálófajok hordoznak. A fertőzés az állatok vizeletével, ürülékével vagy nyálával való érintkezés útján terjed, leggyakrabban a levegőben lévő fertőzött részecskék belélegzésével.
A szervezetbe való bejutás után a vírus elsősorban két fontos rendszert érinthet: a légzőszerveket és a veséket. A szakértők a betegség két fő formáját különböztetik meg: az egyik a hantavírusos tüdőszindróma (HPS), elsősorban Észak- és Dél-Amerikában fordul elő, és főként a tüdőt érinti, a másik pedig vérzéses láz veseszindróma(HFRS), amely inkább Európában és Ázsiában jellemző.
A HPS esetében a tüdőben található apró vérerek rendkívül áteresztővé válnak, és folyadék kezd felhalmozódni az alveolusokban (léghólyagokban), amelyek a légzés során a létfontosságú gázcsere helyszínéül szolgálnak. Ennek következtében az oxigéncsere zavart szenved, és a beteg egyre nehezebben lélegzik. Súlyos esetekben akut légzési elégtelenség léphet fel.
A vérzéses láz veseszindróma esetében a gyulladás az ereket és a veséket érinti, ami a vizelet mennyiségének csökkenéséhez, folyadék-visszatartáshoz, és néha akut veseelégtelenséghez vezethet.
Az orvosok szerint a betegség súlyossága több tényezőtől függ: a kiváltó vírustörzstől, a belélegzett vírus mennyiségétől és a beteg általános egészségi állapotától.
A lappangási idő egy és nyolc hét között változhat, ami néha megnehezíti a tünetek és a rágcsálókkal való érintkezés közötti kapcsolat felismerését. A betegség általában hirtelen kezdődik, és a következő tünetekkel jár:
- Magas láz
- Hidegrázás
- Erős izomfájdalom, főleg a hát és a combok területén
- Erős fáradtság
- Fejfájás
- Hányinger, hányás vagy hasi fájdalom.
Ebben a szakaszban a fertőzés könnyen összetéveszthető egy egyszerű légúti vírusfertőzéssel vagy szezonális influenzával. A különbség akkor válik egyértelművé, amikor a beteg állapota gyorsan romlani kezd.
A hantavírus tüdőszindróma esetén néhány nap múlva száraz köhögés, mellkasi nyomásérzet és súlyos légzési nehézségek jelentkeznek. Néha a bőr és az ajkak kékes árnyalatot kapnak, ami azt jelzi, hogy a vér oxigénszintje veszélyesen csökken.
A vesefertőzéssel járó formában a beteg csökkenő vizeletmennyiséget, az arc vagy a bokák duzzanatát, magasabb vérnyomást, sőt orrvérzést vagy vöröses elszíneződésű vizeletet is észlelhet.
A vérvizsgálatok alacsony vérlemezkeszámot, jelentős gyulladást, valamint a vesefunkció romlását mutathatják ki, például a kreatinin és a karbamid szintjének emelkedésével.
Mivel a fertőzés leggyakoribb terjedési módja a részecskék belélegzése, látszólag ártalmatlan helyzetek is veszélyessé válhatnak: egy régóta zárt raktár, egy padlás vagy nyaraló kitakarítása, ahol korábban rágcsálók tanyáztak.
A vírus közvetlen érintkezés útján is terjedhet, ha valaki megérint egy fertőzött felületet, majd a kezét a szájához, az orrához vagy a szeméhez érinti. A rágcsálóharapás ritka, de szintén fertőzhet.
Európában és Észak-Amerikában az emberről emberre történő átvitel rendkívül ritka. Az orvosok azonban szigorú higiéniai szabályok betartását javasolják, ha a család valamelyik tagja rágcsálókkal való érintkezés után tüneteket mutat.
A diagnózist a tünetek, a rágcsálókkal való érintkezés előzményei és a laboratóriumi vizsgálatok alapján állapítják meg. Az orvos olyan vizsgálatokat javasolhat, amelyek specifikus antitesteket vagy a vírus genetikai anyagát mutatják ki.
A mellkasröntgen vagy a CT-vizsgálat kimutathatja a folyadék felhalmozódását a tüdőben, a vérvizsgálatok pedig gyulladásos eltéréseket és szervkárosodás jeleit.
Jelenleg nincs minden hantavírus-típusra egységesen hatékony, specifikus vírusellenes kezelés. A terápia főként támogató jellegű, és kórházi környezetben történik.
A betegség súlyosságától függően a betegnek szüksége lehet: oxigénterápiára, gépi lélegeztetésre, ellenőrzött intravénás folyadékpótlásra, a létfontosságú funkciók folyamatos monitorozására és átmeneti dialízisre, veseelégtelenség esetén.
A megelőzés elsősorban a rágcsálókkal és a fertőzött területekkel való érintkezés csökkentésén alapul. A szakértők javasolják a lakás repedéseinek lezárását, az élelmiszerek zárt edényekben történő tárolását, valamint az egerek táplálékforrásainak felszámolását.
Ha egy fertőzött területet kell kitakarítani, szem előtt kell tartani néhány fontos szabályt:
- A helyiséget legalább 30 percig szellőztetni kell;
- Kerülni kell a kiszáradt ürülék felseprését vagy felszívását porszívóval;
- A felületeket klór alapú fertőtlenítő oldatokkal kell átmosni;
- Kesztyűt és FFP2 vagy N95 típusú védőmaszkot kell viselni;
- A takarítás után alaposan kezet kell mosni.
Kempingezés vagy természetben végzett tevékenységek során az élelmiszereket nem szabad fedetlenül hagyni, és kerülni kell azokat a területeket, ahol nyilvánvaló rágcsálónyomok láthatók.
