Miután nyolc percig halottnak nyilvánították, az életbe visszatérő nő elmesélte, mit látott. Brianna Laferty 33 évesen tapasztalta meg a halált, és azt állítja, a túlvilágban töltött néhány perc számára hónapoknak tűnt. Látta a lelkét „lebegni” a teste fölött, majd átlépett egy olyan helyre, ahol megszűnt az idő.
A nő egy ritka, életveszélyes idegrendszeri betegséggel küzdött, amikor a teste már „feladta”. Hallott egy hangot, amely megkérdezte, készen áll-e a távozásra, és ő igent mondott, miután teljes sötétségbe került. Ott Brianna rájött, a halál csak illúzió, és hogy földi életünk még nem a vég. „A halál illúzió, mert a lelkünk soha nem hal meg” – állította elsőkézből Brianna.
„Tudatunk tovább él. Csak a létezésünk alakul át. Gondolataim azonnal megjelentek a túlvilágon. Észrevettem, hogy ott a gondolataim valóságot teremtenek – csak időbe telik –, ami áldás. Képesek vagyunk a negatív gondolatainkat pozitívvá alakítani, és ezt valósággá tenni. Erősnek érzem magam, és bízom az élet eseményeiben, különösen a nehézségekben. Visszatekintve teljesen világos, miért szenvedtem betegségtől és más nehézségektől. Tudom, hogy minden okkal történik, ezért nem haragszom és nem idegeskedem, ha rossz dolgok történnek. Az is segít, hogy tudom, hogy a gondolataim és az érzéseim ilyen erősek, így hálával teli életet élhetek” – nyilatkozta a feltámadt nő.
Brianna myoclonusdystoniában szenvedett, egy ritka idegrendszeri betegségben, amely hirtelen, rövid izomrángásokat és összehúzódásokat okoz. Minden gyógyszert kipróbált, de nem tudta, mennyire súlyos az állapota, és hogy ez akár halálos is lehet. Négy teljes napig egy percet sem tudott aludni – ekkor úgy gondolta, itt a vég. És ez el is érkezett: nyolc percig volt halottnak nyilvánítva, amely idő alatt fontos tanulságot tapasztalt meg.
„Hirtelen elszakadtam a fizikai testemtől. Nem láttam és nem emlékeztem az emberi énemre. Teljesen mozdulatlan voltam, mégis teljesen élőnek éreztem magam, tudatosabbnak és önmagamnak, mint valaha. Nem éreztem fájdalmat, csak mély békét és tisztaságot. Ez a fizikai formámtól való elszakadás ráébresztett arra, hogy milyen ideiglenes és törékeny az emberi lét. Van egy jelenlét, vagy intelligencia, ami magasabb rendű, mint mi magunk, és feltétel nélküli szeretettel irányít és vigyáz ránk. Ott minden egyszerre történik, mintha az idő nem létezne, mégis tökéletes rend uralkodik. Megtapasztaltam mindennek a kezdetét, és megtanultam, hogy a világegyetem számokból áll. Találkoztam más lényekkel, akikről nem tudom, hogy emberek voltak-e, de ismerősnek tűntek. Ez megváltoztatta az életem – amitől féltem, többé nem volt hatalma felettem, és amit korábban kerestem, már nem tűnt fontosnak. Visszatértem egy küldetéstudattal és mély tisztelettel az élet és a halál iránt” – részletezte a nő.
Brianna azt is megjegyezte, amikor visszatért a testébe, úgy érezte, mintha hónapokig lett volna távol. Négy napig maradt a kórházban, és próbálta feldolgozni, ami történt. Ez idő alatt nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is alkalmazkodnia kellett az újjászületés állapotához.
„Újra meg kellett tanulnom járni és beszélni. Maradandó mellékhatások és károsodások is maradtak az agyalapi mirigyemben, amit kísérleti agyműtéttel kezeltek – eddig sikerrel. Kicsit félek attól, hogy újra ilyen halálközeli élményben lesz részem, csak mert a felépülés nagyon nehéz. Nem tudom, hogy elkerülhetem-e, ha újra meg kell történnie. De emiatt is hálát érzek ahelyett, hogy haragudnék” – vallotta be Brianna.
A nő azért osztotta meg a történetét, hogy segítsen másoknak. Azoknak üzeni, „akik krónikus betegséggel, halállal és lelki ébredéssel küzdenek: hiszem, hogy azért maradtam életben, mert van célom itt a Földön. Sokszor volt olyan, hogy meghalhattam volna, de nem haltam meg. Tudom, hogy az emberi életünkben a nehéz, fájdalmas pillanatokat választjuk, mert a lelkünk meg akarja ismerni, ami nem elérhető a spirituális világban. Ez a tanulás és a fejlődés része, de néha azért is, mert izgat bennünket valami új” – vélekedett Brianna.
