A 62 éves Mart Roe lábai 2020-ban annyira zsibbadni kezdtek, hogy végül úgy érezte magát, mintha folyamatosan békatalpakban járna.
Minden akkor kezdődött, amikor egy augusztusi napon szúró hátfájással ébredt, ami egyre elviselhetetlenebbé vált, ezért bejelentkezett egy csontkovácshoz, mert azt hitte, porckorongsérvről vagy idegbecsípődésről lehet szó.
Mire azonban eljutott a csontkovácshoz, olyan erős fájdalmai voltak, hogy még a kezelőasztalra sem tudott felfeküdni. A csontkovács így végül nem vállalta a kezelését, és Mart orvoshoz fordult.
Az orvosok eredetileg azt mondták neki, hogy a lapockái között jelentkező fájdalom egy vírus miatt van, és idővel magától elmúlik, de később kiderült, hogy valójában a rák tünete volt.
Mart tudta, hogy valami komolyabb dologról van szó, amikor „a mellkasától lefelé zsibbadást” kezdett tapasztalni. Az érzés a lábában volt a legkellemetlenebb, úgy érezte, mintha folyamatosan békatalpakban járt volna.
„Emlékszem, olyan volt, mintha a lábaim jégtömbök lennének, mint amikor kint voltál a hóban, de érintésre nagyon melegek voltak” – idézte fel.
Mart végül bejelentkezett egy sürgősségi MRI-vizsgálatra, és másnap azzal hívták fel, hogy pakoljon össze egy táskát, és azonnal menjen vissza a kórházba.
Napokkal később, 2020 októberében, egy vérvizsgálat és csontvelő biopszia után plazmasejtes mielómát diagnosztizáltak nála.
A mielóma a csontokat és a test különböző részeit érintő vérrák egyik fajtája, de Mart korábban soha nem hallott róla. Annak ellenére, hogy gyakran előfordul, nehéz lehet felismerni, mivel a tüneteit gyakran az öregedéshez vagy kisebb betegségekhez kötik.
„A tanácsadó elmagyarázta, hogy ez mielóma, és nincs rá gyógymód, és az ember a legrosszabbra gondol, ami a halál” – emlékezett vissza a férfi.
„Akkor egyedül voltam (a Covid-19 miatti korlátozások miatt), és folyton a családomra gondoltam, Kayleigh-re, a lányomra. Csak arra gondoltam, hogy »Istenem, hogyan fogom elmondani nekik?«” – mondta.
Miután a 2021-ben őssejt-transzplantáción esett át, ami számos komplikációval járt, végül remisszióba került. És bár még mindig fennáll nála a fertőzésveszély, és kemoterápiát is kap, azt mondja, a legjobb életét éli, és tapasztalatai megosztásával másoknak is próbál segíteni, hogy felismerjék a betegség tüneteit.
„Én csak a mának élek” – mondta. „Ha valaki azt mondja: »Valószínűleg még öt éved van hátra«, miért ne lehetnék én az, akinek nem öt éve van? Mindig is azt mondtam: »100 éves koromig fogok élni.”
