Müller Péter a napokban kapta meg a Krúdy Életműdíjat, és ebből az alkalomból a Kéhli vendéglőben, Krúdy Gyula törzshelyén ünnepelt, sőt, nótázott is Németh Nyiba Sándorral, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnökével, valamint Szóka Júlia operett primadonnával.
A Kossuth- és József Attila-díjas író a Blikknek adott interjút, amiben többek között az általa átélt megpróbáltatásokról beszélt: túlélt egy világháborút, majd 1965-ban egy halálközeli élményben volt része – éppen a szerelméhez, mostani feleségéhez tartott, amikor lelőtték. Hat golyót kapott, ezek közül ötöt operáltak ki belőle.
Elmondása szerint ez a halálközeli élmény nagy hatással volt az életére, és lényegében teljesen megváltoztatta azt, mert azóta nem fél a haláltól.
„Én nem lennék az, aki vagyok, ha nem megyek át annyi szenvedésen. Ha nem vagyok szerelmes, soha az életben nem mentem volna arra, amerre a szerelmem lakott, ahol 56-ban lelőttek, és egy teljesen más tudatállapotból jöttem vissza erre a világra. Ha pár utcával arrébb lakik, minden másként történt volna, teljesen másként alakul az életem, és akkor nem írhattam volna meg azokat a könyveket, amelyek ismertté tettek. Láttam magamat kívülről, átéltem egy különös élményt, amely nem földi élmény volt, élet-halál közt lebegtem” – idézte fel akkori tapasztalatait és annak hatásait.
Ami azonban a világ állását illeti, azzal kapcsolatban már nem ilyen optimista, és aggódik amiatt, mi várhat még a gyerekeire, unokáira.
„Meggyőződésem, hogy ennek a világnak vége, hogy ez nem folytatódhat így tovább. Sajnálom őket, hogy ez a kor jutott nekik” – mondta a Blikknek.
