Egész életünket bizonyos hiedelmek, szokások szerint éljük, viszont vannak olyan, a társadalom által kialakított normatív elvárások, amelyek sokszor károsabbak, mint amennyire hasznosak.
Figyeljük tudatosan magunkat, és meg fogjuk látni, mennyi olyan káros mantra van a fejünkben, amely nem éppen jó irányba alakítja az életünket. A társadalmi normák elfogadottak, sőt, el is várják, hogy azok szerint éljünk, viszont sokszor egyáltalán nem építő jellegűek.
1. “A siker a gazdagságban és a státuszban mérhető”
Már gyerekkorban azt halljuk, hogy a siker egyenlő a gazdagsággal és a státusszal, legyen minél nagyobb autónk, lakásunk, és jól fizető állásunk, csak akkor érünk valamit. Ha valaki nem felel meg a normatív elvárásoknak, hajlamosak vagyunk lenézni. Gondolkozzunk el egy kicsit: valóban ezek a dolgok jelentik a boldogságot?
Valójában ez a gondolkodás eléggé mérgező, hiszen így semmiképp sem tudunk kiteljesedni, elnyomjuk az érzéseinket, a személyiségünket.
2. “A sebezhetőség a gyengeség jele”
Sokan azt vallják, hogy az érzelmek kimutatása, főleg a fájdalommal vagy küzdelemmel kapcsolatosak, a gyengeség jele. Arra tanítanak bennünket, hogy „szorítsuk össze a szánkat”, „legyünk erősek”, és „soha ne lássanak sírni”. Ez az elképzelés érzelmi elnyomást vált ki, ami szorongáshoz, depresszióhoz és a valódi emberi kapcsolatok hiányához vezet.
Valójában ez a típusú felfogás mérgező. Aláássa azt az erőt, amelyre szükség van érzelmeink nyílt kifejezésére.
Nem robotok vagyunk, hanem emberek, létezésünk természetes velejárója a pozitív és a negatív érzelmek megélése. A sebezhetőség nem a gyengeség szinonimája, éppen ellenkezőleg, a bátorság és a hitelesség bizonyítéka.
3. “Foglald el magad valamivel”
Rohanó, termelékenység-vezérelt társadalmunkban nagyra tartjuk, ha állandóan van valami elfoglaltságunk. Akkor vagyunk jók mások szemében, ha állandóan dolgozunk, hiszen, ha túl sok a szabadidőnk, akkor lusták vagyunk.
Az állandó munka kiégést eredményez, csak stresszesek és túlterheltek leszünk. Elengedhetetlen, hogy időt szakítsunk saját magunkra, hiszen emberek vagyunk, nem gépek.
4. “Törekedj a tökéletességre”
A tökéletesség a legmagasabb mérce, amit minden áron el akarunk érni. Az állandó vágyunk az, hogy beilleszkedjünk a tökéletesnek tűnő emberek sorába. A tökéletességre való törekvés csak az önbizalomhiányt, szorongást és az irreális elvárásokat táplálja. Emberek vagyunk, a magunk tökéletlenségében gyönyörűek, és állandóan fejlődünk.
5. “A kudarc elfogadhatatlan”
Azt tanítják nekünk, hogy a kudarc egy olyan dolog, amitől félni kell. Arra vagyunk kiképezve, hogy ezt a végső vereségnek tekintsük, az alkalmatlanság jelének, amely rontja rekordjainkat, és elhallgattat minket.
Pedig a kudarc az élet természetes velejárója, egy felbecsülhetetlen értékű tanár, egyedülálló lehetőségeket biztosít számunkra a fejlődéshez és a tanuláshoz. Tekintsünk minden kudarcot egy-egy lépcsőfoknak a sikerhez vezető úton, egy lehetőség a tanulásra és a fejlődésre.
