A jó szülői nevelés empátiát, együttérzést és a saját szükségleteink háttérbe helyezését igényli. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyekkel egy nárcisztikus ember nem rendelkezik.
Ramani Durvasula a Los Angeles-i Kaliforniai Állami Egyetem pszichológia professzora, és a nárcizmus hatásait tanulmányozza a családi kapcsolatokban. Véleménye szerint a nárcisztikus szülők nevelési módszere az egyik legtoxikusabb, mivel ezek mellett a szülők mellett nehezen tud kialakulni a gyerekek saját személyisége.
A pszichológus szerint nem az a legrosszabb, hogy ezek a szülők rendszeresen dicsekednek a gyerekeikkel a közösségi médiában, vagy szigorú tanórán kívüli tevékenységeket kényszerítenek a gyerekekre, hogy kielégítsék a saját vágyaikat. Szerinte a probléma sokkal mélyebb ennél, és azt is megfigyelte, hogy számos nárcisztikus emberekre jellemző tulajdonság – mint például a nagyképűség és a felsőbbrendűség érzése – egyre gyakrabban előforduló jelenség – írja a CNBC.
Az is lehet, hogy te is ismersz nárcisztikus szülőket, csak eddig fogalmad sem volt róla. Ramani Durvasula szerint a következő 7 jel alapján lehet felismerni ezt a típust.
1. Gyereküket önmaguk érvényesítésére használják
A nárcisztikus emberek gyakran hangosan dicsekednek gyerekeikkel, ha például győztes gólt rúgnak egy meccsen, vagy fontos szerepet kapnak egy iskolai színdarabban, és minden lehetőséget megragadnak, hogy eldicsekedjenek gyerekük szépségével vagy tehetségével.
Ha pedig valami nem kapcsolódik a gyerek teljesítményéhez vagy előmeneteléhez, a szülők közömbösek maradnak. Ugyanakkor általában nem fogadják el gyerekeik saját igényeit, ehelyett csak eszköznek tekintik őket saját céljaik eléréséhez.
2. Gyakoriak az érzelmi kitöréseik, de a gyereket megszégyenítik, ha kimutatja az érzéseit
A nárcisztikus emberek gyakran dühösek és agresszívek, amikor csalódottak vagy frusztráltak, és ha úgy érzik, hogy a gyerekük dacosan viselkedik, érzékenyen reagálhatnak. Ezek a reakciók kiabálásban, hirtelen dührohamokban nyilvánulhatnak meg, sőt, súlyosabb esetekben akár fizikai erőszak formájában is.
Mások érzései azonban kényelmetlenül érintik a nárcisztikus személyiséget, és általában megvetik azokat az embereket, akik kimutatják az érzéseiket. Ha a gyerek bármilyen mértékben megosztja az érzéseit, megszégyeníthetik őt ezért, és ehhez hasonló kifejezésekkel inthetik őt csendre: „Lépj már túl rajta, ez nem volt olyan nagy ügy!” vagy „Hagyd abba a sírást, és szedd össze magadat!”
3. Mindig a saját igényeiket helyezik előtérbe
Természetes, hogy néha vannak olyan kötelezettségek, amik nem tűrnek halasztást – például egy késői műszak a munkahelyen vagy a házimunka elvégzése. Ám a nárcisztikus szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy ők hozzanak áldozatokat értük, nem pedig fordítva.
Például, ha a szülő szeret vitorlázni, akkor a gyerekeinek minden hétvégén vitorlázniuk kell vele. Vagy ha a szülőnek van egy teniszmeccse, akkor azt még egy fontos esemény, mondjuk egy diplomaosztó kedvéért sem hajlandó kihagyni.
4. Egyáltalán nem tartják tiszteletben a határokat
A nárcisztikus szülők meglehetősen tolakodóak tudnak lenni. Ha éppen nincs hozzá kedvük, egyáltalán nem érdeklődnek a gyerekük felől, amikor azonban pozitív megerősítésre van szükségük, úgy érzik, joguk van félbeszakítani bármit, amivel a gyerek éppen foglalkozik, és megkérhetik, hogy tegye meg azt, amire nekik szükségük van.
Tolakodó kérdéseket tehetnek fel neki, vagy kritikusak lehetnek vele például a testsúlyával vagy más olyan tulajdonságával kapcsolatban, ami zavarja a gyereket.
5. Kedvenceket választanak, és nyíltan rá is játszanak erre
A nárcisztikus szülők azzal biztosítják a hatalmukat, hogy nyíltan kedvenceket választanak, és ezzel megosztják a gyerekeiket. A „tökéletes” kedvenc gyereket folyton agyondicsérik, miközben egy másik gyerekükről csak rosszat képesek mondani.
Emiatt a gyerekek kényelmetlenül érzik magukat, meginog a bizalmuk, és lelkileg nem érzik magukat biztonságban. Úgy érezhetik, hogy folyton le kell nyűgözniük a nárcisztikus szülőt, hogy elkerüljék a haragját, és biztosítsák a helyüket a családi hierarchiában.
6. A gyerekeikre hárítják a felelősséget
A nárcisztikus személyiségeknek szükségük van arra, hogy mindig tökéletesnek érezzék magukat, ezért kerülik a felelősségvállalást a saját tévedéseik miatt, és ehelyett inkább a gyerekeiket hibáztatják. Kegyetlenek tudnak lenni, ha kritizálják őket, és a megjegyzéseik gyakran fájóak lehetnek.
Például gyakran tehetnek hasonló kijelentéseket: „A te hibád, hogy olyan fáradt vagyok”, vagy „Nagyszerű karrierem lehetett volna, ha nem kell veled foglalkoznom.”
A gyerekek idővel akaratlanul is elfogadják ezeket a megjegyzéseket, és elkezdik önmagukat hibáztatni. „Amikor figyelemre van szükségem, mindenki más körülöttem rosszabbul teljesít emiatt” – gondolják.
7. Elvárják a gyerektől, hogy gondoskodjon róluk
A nárcisztikus szülők már viszonylag fiatal korban azt éreztetik, hogy a gyereknek gondoskodnia kell róluk.
Ez gyakran egészen felnőttkorig eltarthat, és a nárcisztikus szülők nagyon manipulatívak tudnak lenni. Gyakran tehetnek például ilyen kijelentéseket: „Etettelek és öltöztettelek, most tartozol nekem.” Sok nárcisztikus szülő elvárja, hogy a gyerekei gondoskodjanak róla, és támogassák őt későbbi életükben.
Hogy lehet megváltoztatni a nárcisztikus szülői hajlamokat
Ha esetleg magadra ismertél a fenti tulajdonságok valamelyikében, még nem kell kétségbeesned. Mindenkiben van egy bizonyos szintű részrehajlás. Vannak azonban olyan stratégiák, amelyek segítségével megváltoztathatod a gondolkodásmódodat és a szokásaidat.
Először is, ne manipuláld a gyerekedet, hogy kételkedni kezdjen a saját gondolataiban. Ha azt mondja neked: „Mindig dühös vagy rám”, ne azt válaszold, hogy ez nem igaz. Ehelyett viszonyulj hozzá empátiával, és mondd ezt: „Nagyon sajnálom. Akarsz róla beszélni? Hogy érzed magad?”
Egy másik stratégia a kikényszerített megbocsátás elkerülése. A kényszerű megbocsátás a szülő hasznára válik, mivel nem megfelelő viselkedését a szőnyeg alá söpörheti, de a gyerek csak összezavarodik tőle, és elkezdi önmagát hibáztatni.
Végül pedig fontold meg a terápiát; ez az egyik legjobb módszer a szülői attitűdök és hajlamok megértésére és fejlesztésére.
