Miért mondják az angolok, hogy valaki „hat láb mélyen van”, ha meghalt? A kifejezés mögött egy régi temetkezési hagyomány húzódik meg, amelynek története egészen a londoni pestisjárványok idejéig vezethető vissza. A sírok mélységét egykor a fertőzésektől való félelem is meghatározta, ma viszont már korántsem mindenhol kötelező a közel kétméteres mélység.
A temetkezéshez számos olyan szokás kapcsolódik, amelynek eredetén ritkán gondolkodunk el. Ilyen a sírgödrök mélysége is. Sokan úgy tudják, hogy a halottakat minden esetben két méter mélyre temetik, és ennek oka egy több száz évvel ezelőtti egészségügyi rendelkezés.
A valóság ennél összetettebb. A hat láb mélység valóban megjelent a régi angliai járványügyi szabályokban, de a mai temetkezési előírások országonként, sőt egyes helyeken temetőnként is eltérhetnek.
Egy londoni pestisrendelet tette híressé a hat láb mély sírokat
A hagyomány egyik legismertebb történelmi forrása az 1665-ös londoni nagy pestisjárványhoz kapcsolódik. A betegség gyors terjedése miatt a város vezetése szigorú intézkedéseket hozott, amelyek a fertőzött házak elkülönítésétől a temetések lebonyolításáig számos területre kiterjedtek.
A londoni főpolgármester és a városi tanács rendelete előírta, hogy a pestisben elhunytakat meghatározott időpontokban, korlátozott részvétellel temessék el. A rendelkezés a sírok mélységét is szabályozta: legalább hat láb mély sírgödröt írt elő.
A hat angol láb pontosan 182,88 centiméternek felel meg, vagyis valamivel kevesebb, mint két méter.
A mélyebb temetkezést akkoriban a járvány terjedésének megakadályozását szolgáló óvintézkedések közé sorolták. Az emberek még nem ismerték a pestist okozó baktériumot és a betegség terjedésének pontos mechanizmusát, ezért a holttestekkel, a fertőzött tárgyakkal és a temetésekkel kapcsolatban is szigorú szabályokat alkalmaztak.
A hat láb mély sír használata nem kizárólag 1665-ben jelent meg. A brit parlament történeti ismertetője szerint a gyakorlat legalább a 16. századig visszavezethető, és már korábban is a pestistől való védekezéssel hozták összefüggésbe.
Az 1665-ös rendelkezés tehát fontos történelmi bizonyíték, de nem feltétlenül ez volt a szokás legelső megjelenése.
Miért volt fontos, hogy a koporsó fölött elegendő föld legyen?
A megfelelő sírmélységnek több gyakorlati oka is van. A földréteg védi a temetkezési helyet a felszíni bolygatástól, és csökkenti annak lehetőségét, hogy állatok hozzáférjenek az eltemetett maradványokhoz.
A mélység megválasztásakor a talaj állapotát és a helyi környezeti viszonyokat is figyelembe kell venni. A temetők működtetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy a sírok biztonságosak legyenek, ne veszélyeztessék a környezetet, és hosszú távon is megfelelően fenntarthatók maradjanak.
A mélyebb sír ugyanakkor nem minden esetben jelent jobb megoldást. A magas talajvízszint, a vízzel telített föld vagy a nehezen ásható talaj különleges temetkezési eljárásokat tehet szükségessé.
A sírgödör teljes mélysége és a koporsó fölött meghagyott földréteg vastagsága nem ugyanaz. A modern szabályok gyakran az utóbbit határozzák meg, nem pedig azt, hogy a sír aljának pontosan milyen mélyen kell lennie.
Angliában ma már nem általános szabály a kétméteres sírgödör
Elterjedt tévhit, hogy az 1665-ös londoni rendelkezés változatlanul érvényben maradt, és Angliában ma is minden holttestet hat láb mélyre kell temetni.
A mai előírások ennél rugalmasabbak. A brit parlament történeti tájékoztatása szerint a szabályozás jellemzően a koporsók közötti földrétegre, valamint a legfelső koporsó felett szükséges talajtakarásra összpontosít.
A brit kormány természetes temetkezési helyekre vonatkozó útmutatója szerint a hagyományos önkormányzati temetőkben rendszerint legalább három láb, vagyis körülbelül 91 centiméter föld szükséges a koporsó teteje és a talajszint között. Megfelelő talajviszonyok és lebomló anyagú koporsó esetén ez bizonyos körülmények között két lábra, azaz körülbelül 61 centiméterre csökkenthető.
Ezek az adatok a koporsó feletti földréteg vastagságára vonatkoznak, nem a teljes sírgödör mélységére.
A gyakorlatban a koporsó mérete, a temetés módja, a talajviszonyok és a helyi szabályok együttesen határozzák meg, milyen mélyre kerül a sír.
Amerikában államonként változhat a sírok mélysége
Az Egyesült Államokban nincs egységes, minden temetőre érvényes országos szabály, amely hat láb mély sírt követelne meg.
Észak-Karolina jogszabályai például azt írják elő, hogy a temetkezési védőburkolat legfelső része általában legalább 18 hüvelykkel, vagyis közel 46 centiméterrel legyen a földfelszín alatt.
Pennsylvaniában szintén 18 hüvelykes minimális földtakarás vonatkozik a külső koporsóburkolatra. Ha nincs ilyen burkolat, a szabály legalább két láb, azaz körülbelül 61 centiméter távolságot követel meg a felszíntől.
Ezekből az előírásokból nem következik, hogy a holttestet mindössze néhány tíz centiméter mély gödörbe helyezik. A meghatározott értékek a koporsó vagy a védőburkolat felett szükséges földrétegre utalnak.
Ahol több hozzátartozót egymás fölé temetnek, ott a sírgödör jóval mélyebb is lehet. A többszintes temetkezéshez elegendő helyet kell biztosítani a koporsóknak és az őket elválasztó földrétegeknek.
New Orleansban a magas talajvízszint miatt más temetkezési szokások alakultak ki
Az amerikai New Orleans különösen érdekes példa arra, hogy a természeti adottságok miként befolyásolhatják a temetkezést.
A város jelentős része alacsonyan fekvő, magas talajvízszintű területen helyezkedik el. A hagyományos mély sírok ásása ezért több helyen komoly nehézséget okozott.
A helyi temetkezési kultúrában emiatt nagy szerepet kaptak a földfelszín fölé épített sírboltok és családi kripták. A történelmi New Orleans-i temetőkben ma is jól láthatók ezek a jellegzetes, kőből és téglából épült sírépítmények.
A vízzel telített talaj egyes körülmények között a koporsók elmozdulását is előidézheti, ami további indokot jelenthet a hagyományos földbe temetéstől eltérő megoldások alkalmazására.
A különböző temetkezési szokások tehát nemcsak történelmi hagyományokat tükröznek, hanem azt is, hogy az adott helyen milyen a talaj, a vízszint és a rendelkezésre álló temetkezési terület.
