Zara Hartshorn 12 évesen már körülbelül 40-nek nézett ki egy ritka rendellenesség miatt, amit az édesanyjától örökölt. Egy plasztikai műtét ideiglenesen javított a helyzeten, és visszaadta az önbizalmát, de a bőre később ismét elkezdett megereszkedni, és még hosszú út állt előtte, amíg el tudta fogadni önmagát.
A dél-yorkshire-i Rotherhamből származó Zara Hartshorn úgy tudta, hogy egy ritka genetikai betegségben, az úgynevezett lipodisztrófiában szenved, ami azt jelenti, hogy a bőr alatti zsírszövetek leépülnek, és ennek következtében már nagyon fiatalon ráncosodni kezdett. A betegséget édesanyjától, Tracey Gibsontól örökölte, akit a 40-es éveiben sokszor nyugdíjas nőnek néztek.
Tracey Gibson hétgyermekes édesanya, és bár egy másik lánya is örökölte a rendellenességet, a tünetek Zara esetében voltak a legsúlyosabbak. Anya és lánya élete egyaránt nehéz volt: kiközösítették és gúnyolták őket, és Zara bevallotta, hogy az osztálytársai gyakran „nagymamának” vagy „majomnak” csúfolták, sőt, sokszor fizikailag is bántalmazták.
Tracey és Zara végül az Egyesült Államokba utaztak, ahol a Texasi Egyetem Southwestern Medical Center lipodisztrófia szakértője kivizsgálta őket. Itt azonban megdöbbentő híreket kaptak: kiderült, hogy a betegségük nem lipodisztrófia, ahogy azt mindig is hitték, hanem egy még ritkább rendellenesség, az úgynevezett Cutis Laxa. Bár a tünetek nagyon hasonlóak, ez utóbbi betegség veszélyesebbnek számít, súlyos egészségügy problémákat is okozhat, hatással lehet a tüdőkre, a szívre és az artériákra.
Zara azonban, aki akkoriban még csak 16 éves volt, nem mérte fel igazán a helyzetet, és sokkal jobban aggasztotta az a tény, hogy idősebbnek néz ki a koránál. Ezért, amikor egy amerikai orvos felajánlotta, hogy ingyenes arcplasztikát végez rajta, nagyon megörült a kínálkozó lehetőségnek.
A műtét jól sikerült, és igazi csodákat művelt a lány arcával, így sokkal magabiztosabbnak érezte magát, és a nagyszerű eredmények láttán végül az édesanyja is úgy döntött, hogy kés alá fekszik. Tracey korábban már próbált segítséget kérni az NHS-től (National Health Services), de nem kaphatott ingyenes műtétet, mivel úgy ítélték meg, annak pusztán kozmetikai, nem pedig orvosi okai vannak.
Ő azonban nem így érzett ezzel kapcsolatban, miután a rendellenesség gyerekkora óta megnehezítette az életét. „Egész életemben úgy éreztem, és, most, ahogy elnézem a régi képeket, még mindig úgy látom, hogy úgy néztem ki, mint a sárkány a Shrekből” – mondta. „Most úgy érzem, én vagyok az, aki utoljára nevet mindazokon, akik gúnyoltak engem, és ez hatalmas lökést adott” – tette hozzá a műtét után.
A közösségi média felhasználói szintén elismeréssel adóztak a plasztikai sebész munkájának, és megjegyezték, milyen természetesnek hat a beavatkozás, ráadásul így Zara gyönyörű, kék szemei is jobban érvényesülnek.
A fiatal lány élete egy ideig nagyszerűen alakult, miután hazatért az Egyesült Államokból, de aztán újabb hullámvölgy következett. Volt egy párkapcsolata, és teherbe is esett, de sajnos elvetélt, és szakított a párjával.
Négy évvel a műtét után a bőre kezdett ismét megereszkedni, de nem fordult újból orvoshoz, és elhanyagolta az egészségét. Igyekezett inkább nem is gondolni a betegségére, bár ő is tudta, hogy ez nem jó. Ugyanakkor az önbizalmát is elveszítette: „Az arcom kezdett ismét megereszkedni a műtét után, ami különösen akkor látszik, ha mosolygok, és ez nem tetszik. Borzalmas, öregnek érzem magamat tőle” – mondta.
Ennek ellenére szerette volna jól érezni magát, és úgy élni, mint minden átlagos 20 éves. Miután a családjával megromlott a kapcsolata, egy barátnőjével élt, és leginkább a szórakozás töltötte ki a mindennapjait.
Végül azonban sikerült szembenéznie a rendellenességével, és elfogadta önmagát olyannak, amilyen. Megértette, hogy az elmúlt években tagadásban élt, és felkeresett egy kardiológust, hogy kivizsgáltassa a szívét, ami miatt a leginkább aggódott. Szerencsére jó híreket kapott, és azt mondták neki, hogy a szerv teljesen egészségesnek tűnik.
Megértette, hogy el kell fogadnia a tényt, hogy másnak született, és ez az elfogadás fordulópontot jelentett a számára. Most, ahelyett, hogy a negatívumokon rágódna, igyekszik inkább a pozitívumokra koncentrálni, és inspirációt nyújtani másoknak.
„Szeretném inspirálni és segíteni azokat, akik félnek előállni és bevallani a világnak, hogy ebben a betegségben szenvednek” – mondta.
