Miután 27. alkalommal sem sikerült elég magas pontszámot elérnie a rettegett kínai főiskolai felvételi vizsgán, az 56 éves Liang Shi kezd azon gondolkodni, hogy vajon bejut-e valaha is álmai egyetemére.
Liang Shi, aki önerőből lett milliomos, az elmúlt négy évtizedben több tucatszor letette a kimerítő „gaokao” vizsgát, remélve, hogy helyet szerezhet a Szecsuáni Egyetem legmagasabb szintű intézményében, és beteljesülhet az az ambíciója, hogy „értelmiségi” legyen.
A legtöbb mércével mérve Liang sikeres életet élt – egy alantas gyári munkából küzdötte fel magát a saját építőanyag-üzletének megalapításáig, és közben több millió jüant keresett, de egyetemi álmai mindeddig elkerülték.
Liang Shi mindent megtett azért, hogy sikeresen levizsgázzon, napi szinten 12 órát tanult, tartózkodott az ivástól, és elviselte, hogy a média „gaokao kitartóként” gúnyolja, valamint hogy az interneten azt gyanítják, hogy az egész csak egy reklámfogás.
De annak ellenére, hogy hónapokig úgy élt, mint egy „aszkéta szerzetes”, Liang idén 34 ponttal maradt el a tartományi alapkövetelménytől, amely alapján bármelyik egyetemre be lehetett volna jutni.
„Mielőtt megkaptam az eredményt, volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni elég magas pontszámot elérni ahhoz, hogy bejussak egy elit egyetemre” – mondta Liang Shi.
„De arra nem számítottam, hogy nem jutok be a rendes egyetemekre” – tette hozzá.
Nem sokkal péntek este 10 óra előtt – több százezer középiskolás diákkal együtt szerte a délnyugati Szecsuán tartományban – az ősz hajú üzletember gondosan beírta a vizsga azonosító adatait, és idegesen várta, hogy megtudja, hogyan teljesített.
A helyi média több riportere, akik élőben közvetítették a helyszínt, szintén lelkesen figyelte a frissítéseket – és csalódott arckifejezésükből Liang már azelőtt tudta, hogy a képernyőre került, hogy az eredmény nem volt ideális.
„Idén megint mindennek vége” – mondta magában. „Ez nagyon sajnálatos.”
A múltban Liangot az ismételt melléfogások sem tántorították el. Minden alkalommal, amikor alulmaradt, megfogadta, hogy a következő évben újra megpróbálja.
Most, évtizedek óta először azon tűnődik, hogy kemény munkája vajon vezet-e valaha is valamire.
„Ha valóban nem látok sok reményt a javulásra, akkor nincs értelme újra nekifutni. Tényleg nagyon keményen dolgoztam minden nap” – mondta fáradtan.
„Nehéz megmondani, hogy jövőre is folytatom-e a felkészülést a gaokaóra” – vallotta be.
De egy gaokao-felkészülés nélküli élet szinte elképzelhetetlen számára. „Nehéz döntést kell hoznom. Én sem vagyok hajlandó feladni” – elmélkedett.
„(Ha abbahagynám) a gaokao-t, minden csésze tea, amit életem hátralévő részében meginnék, a sajnálat ízét érezném” – fogalmazott Liang Shi.
