A Lélekmunka könyvről már olvashattak, azoknak ajánljuk a könyvet, akiket érdekelnek a lélek dolgai, akiknek kérdéseik vannak, bátorításra vagy megnyugvásra van szükségük.
A Lélekmunka könyv nemcsak egy önismereti és személyiségfejlesztő könyv, hanem fontos támasz lehet azok számára, akiknek nincs könnyű dolguk.
Íme tizennégy gondolat a könyvből, amit érdemes másokkal is megosztani:
1. „Aki tud bánni a lélekkel, nem ijed meg akkor, amikor az megmutatkozik. Sem erejétől, sem gyengeségétől. Nem vakul meg és nem részegedik meg szépségétől, de nem is veti meg, amikor sajnálkozva kuporog egy kis alamizsnáért. Megbocsátja esetlenségét és tiszteli ritmusát. Hol gyengéden, hol erőteljes határozottsággal, de ott van vele.”
2. „Elfelejtjük, hogyan szabad egymást megérinteni. És ha hívnak, elfelejtünk hazamenni. Minden szépet, amit elfelejtünk, nem fogjuk továbbadni a gyerekeinknek. Ezért is… felejts el mindent, és emlékezz Mindenre.”
3. „Nem a halál öl meg minket. Mi emberek élet közben halunk meg. Az igazi halál egy életmód, egy életforma. Alattomos. A rutin, tudatlanság, megalkuvás, lustaság, hazugság, gyávaság és fölösleges szenvedés álarcában beletelepszik a lélekbe. Egy meg nem élt élet a halál. Egy elpazarolt élet a halál. Egy olyan életben élni, aminek semmi köze hozzánk, mindennap egy kis meghalás. Egy el nem fogadott élet haldoklás. Amikor elfelejted az életet, Istent és önmagad: haldokolsz. Amikor el vagy varázsolva, amikor reggel tükörbe nézel, és nem csillog már a szemed, mikor már csak úgy teszel, mintha élnél. Ez az igazi halál. Ez az igazi fájdalom.”
4. „A legnagyobb kincseinket nem a fizikai bőröndünkben hordozzuk magunkkal, hanem a lelkünkben. Olyan hatalmas életenergiát képes mozgósítani a lelkünk, ami nem mindig fér bele egy bőröndbe. És persze vannak utak, amelyre csak a lelkünkkel indulhatunk el.”
5. „Ugyanolyan jogod van a boldogsághoz, mint a napnak ragyogni. A nap sem hibás, hogy felhős az ég. Senki sem hibás. Még a felhők sem. Mind gyönyörű részei a világnak. Ahogyan te is. Szabad örülnöd a napnak, annak ellenére, hogy ma csendesen szemerkél az eső.”
6. „Semmi másra nincsen időnk, csak szeretni, szeretetben lenni és segíteni egymásnak és magunknak élni. Kacagni, bátorítani, együtt lenni, elfogadni, elengedni, tiszteletben tartani. Segíteni, hogy könnyebb legyen az élet. Szeretni. Semmi másra nincs időnk.”
7. „Bármit is ad az élet, eldönthetjük, hogy elkeseredünk vagy megadjuk a lehetőséget valami másra, ami jobban javunkra válhat, mint az elkeseredés. Egy belső, mély, kitartó döntésről van szó, aminek gyakran a gyomorból kell jönnie. Csak szívből nem elég dönteni, mert az többször is megadja magát.”
8. „Az idő malmának örök körforgásában az lesz időmilliomos, aki minél több MOST-ot tud a kontóján, miközben engedte azt eltelni.”
9. „Az, aki élő kapcsolatokat épít, táplál és alakít ki, elkerülhetetlenül sérül, fáj, tanul, jelen van, megbocsát, szeret, bízik, élvez, lüktet, együtt van, és a kapcsolataival egy időben dinamikusan és szabadon lélegzik.”
10. „Ahhoz, hogy megbocsássunk, emlékeznünk kell arra, milyen volt, amikor nekünk megbocsátottak és szabadon engedtek. Ahhoz, hogy meggyógyuljunk, emlékeznünk kell arra, amit akkor éreztünk, amikor betegek voltunk, és anyánk homlokunkra tette a tenyerét. Ha újból szerelmesek akarunk lenni, engednünk kell, mások emlékezhessenek, hogy jó velünk. Ahhoz, hogy jövőnk legyen, emlékeznünk kell a jövőre is.”
11. „Ítéletünk múltunk vagy jövőnk felett elválaszt tőlük. Ítélkezéseink jelenünk fölött csapdába zárnak. Amikor pálcát törünk magunk felett, mi törünk szét, és széttört darabkáinkat egyenként, légmentes buborékokba izolálva, fénysebességgel repítjük szét a szenvedésbe.”
12. „Ami közelebb visz álmainkhoz, vágyainkhoz, és arra ösztönöz, hogy a tettek mezejére lépve megéljük azokat, nem más, mint a hitünk. Hinni, hogy beteljesülnek és megérdemeljük, és azt, hogy álmaink életképesek, az élet, amit megálmodtunk, élni hagy. Életünk nagy feladata elhinni, hogy az élet – akár félelmeinkkel együtt is – élhető. Most már nem marad más hátra, mint gyarapítani a megelőlegezett bizalmunkat, hogy félelmeinket el tudjuk viselni.”
13. „Milyen könnyű akkor hálát adni és hálát érezni, amikor jó dolgok történnek velünk! Viszont a nehéz élethelyzetekben, amikor azt gondolnánk, hogy nincs miért és ahogyan hálát adjunk, sokszor borzalmas. Ezekben a helyzetekben hálánk mankóvá válhat, sőt lelkünk gyógybalzsamává, mivel a hála ilyenkor a lelki erőinket átrendezve odaköltözteti azokat, ahol leginkább szükségünk van rájuk.”
14. „Annyira szeretjük magunkat és a világot, amennyire ismerjük azt. Minél többre emlékszünk a szeretetből, annál több eséllyel éled fel bennünk és annál több esélyünk van szeretni.”
