Az ember kommunikációs képessége vitathatatlanul a legpáratlanabb képességek egyike, hiszen a szavak erejével szinte bármit képesek vagyunk megmagyarázni, leírni vagy elmesélni. Viszont, ha ráadásul olyan pozícióban is tevékenykedsz, mint például projektvezető, sajtófelelős, szóvivő, akiknek mesterien kell bánjanak a szavakkal, nem árt elsajátítani néhány trükköt, amelyek segítségével még nagyobb hatással lehetünk a hallgatóságunkra.
Ha valóban egy összeszedett és hatásos kommunikációt szeretnél folytatni az emberekkel, akkor a következő kifejezéseket azonnal iktasd ki a szókincsedből:
1. „Kissé összezavarodtam” vagy „Nem értem”
Ahelyett, hogy minden felelősséget a hozzád segítségért érkezőre hárítanál, inkább viselkedj nyitottan és ha valóban nem is értenéd meg a helyzetét, próbálkozz átérezni, hogy min mehet keresztül. „Akkor segíts, hogy megérthessem a dolgot a te nézőpontodból is” – ezzel tuti nem lőhetsz mellé.
2. „Érted, amire célzok?” vagy „Érthető?”
A folyamatos külső megerősítésre való törekvés nagyban rontja a szavahihetőségedet és a határozott imázsod.
3. „És akkor én meg ezt mondtam” vagy „Ő meg így csinált”
Ezek a kifejezések azt az érzést kelthetik a hallgatóságban, hogy az alaptörténetet megpróbálod kiszínezni, ami nagyban rontja a tárgyilagosságot.
4. „Hmm, öööö, na izé…”
Nagyon figyelj oda ezekre a töltelékszavakra, mert gyorsan elveszítheted a tekintélyed. Ha hirtelen nem jut eszedbe valami inkább csendben várd ki amíg beugrik, de ne kezdj el hebegni-habogni.
5. „Túl elfoglalt voltam” vagy „Akartam válaszolni, csak nem volt időm”
A kifogások cseppet sem vonzóak, helyette inkább lásd be, hogy tévedtél: „Elnézést a hanyagságomért, holnapra megcsinálom.”
6. „Váó, ez milyen forradalmian innovatív”
Nem kell nagyokat mondani ahhoz, hogy elismerést kapjunk, ráadásul ezek a különleges hangzású szavak már kezdenek kimenni divatból, pont a túlhasználtságuk miatt.
7. „Te mindig…”
Ha folyamatosan csak általánosítunk sosem fogunk tudni őszinte párbeszédet folytatni az emberekkel. Ragadj ki konkrétumokat és a lehet kerüld a mások hibáztatását.
8. „Azt hiszem, ezt valahogy így kellene csináljuk”
A feltételes mód azonnal megkérdőjelezi a beszélő szakértelmét. Ne félj, mert nem fog parancsolgatásnak tűnik, ha határozottan elmondod az elképzelésedet és annak megfelelően utasítod az embereket.
9. „Sajnálom, hogy ezt kell mondanom…” vagy „nézze, ön jó ember, de…”
Miért kéne a sajnálat köntösébe bújtatni a kritikát. Ha valami nem felel meg az elvárási szintnek, őszintén jelezni kell, hiszen a kritika tud építő jellegű is lenni.
10. „Tényleg?”
Ez nem más, mint egy univerzális panasz-szó, ami nyafogásnak tűnik. Ehelyett inkább próbálj meg egy érdekes megjegyzést tenni az adott szituációnak megfelelően.
Ha ezeket képes vagy mellőzni, sokkal magasabb fokon űzheted a kommunikáció mesterségét.
