Az orda egy másodlagos eljárással, tejsavóból készített sajtféleség, zsírtartalma a legkisebb a sajtfélék közül, 11-12 százalék. Főleg juhtejből készítik, de tehéntejből és kecsketejből is szokták készíteni.
A sajtgyártásból visszamaradó savó ásványi anyagokat, tejcukrot, albuminfehérjét és zsírt tartalmaz. Ha a savót természetes úton megsavanyítják (vagy ecetsavat adnak hozzá), majd 70–90 °C-ra felmelegítik, akkor a savóban maradt fehérjék (laktalbumin) pelyhes csapadék formájában kicsapódnak. Ez a zsendice. A zsendicét sajtruhán átszűrve, 12 órás csurgatás után kapják meg az ordát (albumin savósajt). A friss sajtok közé tartozik.
Az alvadékból kinyert sajt mennyiségéhez képest az ordából csak kis mennyiség (6–10%) nyerhető ki, így a sajtnál magasabb áron értékesíthetik. Állaga lágyabb, mint a tehéntúró. Romlékony, emiatt csak a frissen javasolt fogyasztani. Tartósítás céljából sóval gyúrják össze, és hűtve tárolják.
Az orda kiváló tápértékű, és szinte salakmentesen emészthető. Erdélyben kedvelt desszert az ordás palacsinta, ami úgy készül, hogy a vékony palacsintát cukorral és apróra vágott kaporral ízesített ordával töltik meg.
A nyelvészek körében nincs egyetértés az orda szó eredetéről. Feltételezések szerint dák, trák, vagy balkáni eredetű. Ami biztos, hogy a magyar, a bolgár, a szerb, a horvát, a rutén, az újgörög, a cseh, a szlovák és az orosz nyelv a román urdă szóból vette át a saját megnevezését.
Ordát már a sumérok és az ókori egyiptomiak idejében is készítettek, első írásos említése pedig Marcius Porcius Cato Maior, római politikustól származik.
