Egy nap förtelmes földrengés rázta meg a zen kolostort. A templom egyes részei romokba hevertek, a megijedt szerzetesek rémülten várták, hogy mi fog történni.
Amikor elmúlt a veszély a mester így szólt:
Ez egy jó alkalom, hogy megtapasztaljátok, hogy hogyan viselkedik egy zen mester, ha veszélyes helyzetbe kerül. A ti elméteket elöntötte a félelem, azt sem tudtátok, hogy hol vagytok és kik vagytok, mit csináltok. Annyira megijedtetek, hogy nem tudtátok volna megkülönböztetni a feketét a fehértől az éjszakát a nappaltól. Ezzel szemben mit tett egy igazi zen mester? Én, mivel egy valódi zen mester vagyok, látjátok megőriztem a nyugalmamat és kisétáltam a konyhába és megittam a vizet, ami a cserépkorsóban volt. Csak ennyit tettem…
Az egyik tanítványa erre hangosan felnevetett.
– Miért nevetsz? – kérdezte a mester bosszankodva.
– Mester!, mert abban a cserépkorsóban szójaolaj volt….
