Tusványoson rangos szakértők vitatták meg Parajd jövőjét, miután nyilvánvalóvá vált: a híres sóbányát nem lehet újra megnyitni. A térség egyik legfontosabb gazdasági és turisztikai motorja most végleg leáll, ahogyan azt eddig ismertük, véget ért egy korszak.
Geréb László, Hargita megyei önkormányzati képviselő, és Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke részletesen ismertették a legfrissebb fejleményeket, valamint azt is, milyen irányba indulhatna el a térség a veszteségek után.
Bár a Korond-patak elvezetésével megpróbálták csökkenteni a károkat, a baj már megtörtént. A sókitermelés nem folytatható, és ez Székelyföld egyik legkedveltebb turisztikai célpontjának végét is jelenti.
„Most már mindenkinek az állami vagyon eltékozlása jut eszébe Parajd kapcsán” – mondta Geréb László. – „A parajdi közösség és az állam a legnagyobb vesztes, éves szinten ugyanis 10 millió eurós forgalmat valósítottak meg a turisztikai részlegben. Felvetődik a hűtlen kezelés gyanúja, hiszen az állam meg volt bízva, hogy gazdálkodjon a vagyonnal, de ennek nem tett eleget.”
Zakariás Zoltán hangsúlyozta, hogy a bánya dolgozói lennének a leghitelesebb tanúk, ám a bányavállalat megtiltotta számukra a nyilvános megszólalást.
Ami a kitermelést illeti, a lezárás végleges.
„Úgy tudom, 100 évre volt garantálva a sókitermelés, ez mostanában járt volna le. Ezt a periódust szerették volna 20–40 évvel meghosszabbítani, ennél tovább nem működött volna a sókitermelés. Ez mindenképpen határos projekt volt, de sajnos gyorsabb lett a vége, mint gondoltuk” – mondta Zakariás.
A szakemberek sürgős megoldáskeresést sürgetnek, de egyelőre senki sem tudja biztosan, milyen jövőképet lehetne kínálni Parajdnak.
„Hétmillió köbméter víz van a bányában, ami tizenöt év sótermelését oldotta fel. Kétezer szálláshely volt a helyi lakosok házaiban, ők elveszítették a bevételüket, ez a szálláskapacitás most kihasználatlan. Ha kalandparkban vagy fesztiválokban gondolkodunk, az nem megoldás, hiszen egész évben erre nem lehet alapozni.”
Maradt némi remény a gyógyászati rész visszaállítására, de ez sem valósulhat meg egyik napról a másikra.
„Egyelőre nem tudom, hogy új bányát lehet-e nyitni, az még erősen kérdéses.” – tette hozzá Zakariás Zoltán.
A felelősség kérdése is napirendre került. Zakariás szerint nem csupán a bányavállalat, hanem a vízügy és az állam is hibázhatott. Szerinte legalább egy bocsánatkérésnek el kellene hangoznia.
Geréb László ugyanakkor kiemelte: „A parajdiaknak nem volt érdekük, hogy a veszélyekről beszéljenek, hiszen a katasztrófakommunikáció korábban sem vált be, kevesebb ember jött, amikor a kisebb beázásokról nyíltan beszéltek. Jóhiszeműen elhallgatták a problémákat, de ezt abban a hitben tették, hogy akik felelősek a működtetésért, végzik a dolgukat.”
