Milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan világban élhetünk, ahol szinte mindenre van gyógymód. Nevezzük inkább gyógyszernek. Nem kell már félnünk a betegségektől, hisz tabletták, oltások, vitaminok tömkelege ordít a patikák polcairól, megoldást kínálva minden apró-cseprő panaszunkra. Tényleg nincs más megoldás?
Az egészségügyi rendszer világszerte kívánnivalót hagy maga után. Elégedetlenek az orvosok, a terapeuták, a kormány is az mert túl drága, háborognak a betegek, akik vagyonokat költenek gyógyszerre és a végeláthatatlan receptkiváltások után sem érzik egészségesebbnek magukat. Egyik gyógyszer a másik után, ez hátfájásra, másik gyomorfájásra, harmadik pedig a mellékhatások csillapítására, és persze kell egy olyan is, ami a májnak “segít” regenerálódni a sok méreg lebontása után. Circulus vitiosus. Mindenki zúgolódik a rendszer miatt, mégis működik, méghozzá nem akárhogy. Valakinek, valaminek mégis megfelelő ez a helyzet. Igen, pontosan megfelel a gyógyszeriparnak, ami fénykorát éli. Ami már régóta nem a gyógyításról, hanem a gyógyszergyártásról és a profitról szól. Ő az, aki mindent irányít, az egészségügyet, az orvosi egyetemektől elkezdve a médián, az újságokon és rádiókon keresztül az orvosi szaklapokig és folyóiratokig , minden a befolyása alatt van. A hagyományos és alternatív orvoslás háttérbe szorult, a természetgyógyászat úgyszintén.
Abraham Flexner, Andrew Carnegie és John D. Rockefeller voltak a gyógyszeripar és egészségügyi szolgáltatások úttörői. A “Flexner-jelentés” minden részletre kiterjedően szabályozta az orvosi képzést és egyedül a gyógyszeres beavatkozást ismerte el a betegségekkel szemben alkalmazható egyetlen megoldásként. A gyógynövényeket, homeopátiát, csontkovácsolást és masszázst kuruzslásnak minősítették. A tudományos materializmus-elmélet (miszerint az anyag az egyetlen létező, minden anyagból áll össze beleértve az ember lelkét, szellemét és tudatát) vált a korai XXI. század meghatározó álláspontjává. A materializmus alapvető szemlélete, hogy az anyagon kívül semmi más nem létezik.
Az Egyesült Államokban évente több, mint 700 000 ember hal meg orvosi műhiba következtében. Ez 164-szerese a szeptember 11-i merényletben elhunyt áldozatok számának, vagy olyan, mintha 6 Jumbo Jet zuhanna le az év minden napján. A közel 800 000 halálesetből 106 000 receptre felírt gyógyszerek miatt van. Az E.Á. évi 282 milliárd dollárt költ az orvosi műhibák károsultjainak kompenzálására. Amerikában évente 45 ezren halnak meg autóbalesetben, amíg egy millió ember sérül meg kórházakban (amiből 280 ezren meg is halnak).
A dollármilliárdos bevételű gyógyszergyárak mellett nagyon érdekesen, egyre több és több rettegett betegség és beteg ember van ma, mint valaha. Ez persze logikus, mivel a beteg ember csak pénzt hoz a gyógyszeripar konyhájára. Napjaink egyik legköltségesebben kezelhető betegsége a rák. A kezelés három pillére a műtét, sugárterápia és kemoterápia.
Mi is a kemoterápia? Egy olyan eljárás, mely során olyan (mérgező) anyagot juttatnak a szervezetbe, ami elpusztítja a korlátlanul burjánzó rákos sejteket- az egészséges sejtekkel együtt. Vajon mi az értelme ennek? Az emberek tudják valahol legbelül, hogy az egész csak üzlet, ahol a gyógyszeripar akkor keres jól, ha az emberek betegek. Egyszerű megérteni, mégis elmennek az orvoshoz és megnyugodva váltják ki a nyolcféle gyógyszert abban a hitben, hogy az lesz a megoldás a betegségükre. Végülis mi viszi el az embert orvoshoz? A félelem. Félelem a betegségtől, félelem a szenvedéstől, a haláltól. Az emberek megfélemlítésével a hatalom átvehető fölöttük. Ha nem félnek, másnak nincs hatalma fölöttük.
A félelem igazából akkor kerekedik az ember fölé, ha nincs kapcsolatban a lelkével és nem a lélek ami irányítja, hanem az ego, ami a testhez tartozik. A fizikai test problémái a lelkiállapot kivetülései (“a test a lélek tükre”- mondják is sokan). Bármily nemű betegség egyfajta jelzés a lelkünk állapotáról.
Ha megértjük azt, hogy mindannyian isteni lények vagyunk, akkor a hatalom csak a mi kezünkben van. Ha a fizikai test a lélek irányítása alatt van, akkor ugyanazon a rezgésszinten is működik és ugyanazok a tulajdonságai is. Mint például a halhatatlanság. És ez a tudat magától értetődően, gátat szab a halálfélelemnek, ami miatt elvesztjük az irányítást a testünk fölött. Miért van halálfélelmünk? Mert elfelejtettük, kik is vagyunk mi valójában. Mert halandóknak tartjuk magunkat. A halál elől való menekülés lett az életünk egyetlen célja, ez vesz rá aljas cselekedetekre, az önzőségre, a létrán való feljebbkapaszkodásra, miközben mindenki mást eltaposunk. A ránk kényszerített életfilozófia távol áll a halhatatlan szellemtől. A kormány, a bankok, a gyógyszergyárak nem egy létező hatalom. Ha az emberek nem fizetnek adót, nincs kormány. Ha nem üzletelnek a bankokkal, nincs bankrendszer. Ha nem mennek orvoshoz, nincs egészségügy.
Szóval kinél van az igazi hatalom? Az egyénnél. És ha tudatában vagyok ennek hatalomnak, akkor bármilyen félelemmel szembe tudok nézni. Mi vagyunk a Teremtők, és a jelen pillanatában teremtjük életünk minden részletét, másodpercét. Amíg képtelenek vagyunk elfogadni, hogy életünk minden aspektusának mi vagyunk az okozói, addig nem lesz hatalmunk önmagunk felett.
Egyed Zsuzsanna
