A Jupiter és a Szaturnusz decemberben egyre közelebb kerül egymáshoz, míg végül a téli napfordulókor, december 21-én a köztük lévő látszólagos távolság olyannyira kicsi lesz, hogy szabad szemmel egyetlen fényes csillagnak tűnnek majd az égbolton, és csak távcsővel lehet majd külön-külön is észlelni őket.
Ez az együttállás, azonkívül, hogy gyönyörű látványt nyújthat az amatőr csillagászoknak, meglehetősen ritka jelenség is. Ehhez hasonló bolygóegyüttállásra körülbelül 20 évente kerül sor, de az ideihez hasonló közelség ennél jóval ritkább, a szakértők szerint ilyesmire utoljára 1623-ban volt példa, és legközelebb csak 2080-ban számíthatunk erre.
A Jupiter 12 földi év alatt, a Szaturnusz pedig nagyjából 29 és fél év alatt kerüli meg a Napot, és nagyjából 20 évente kerülnek ennyire közel egymáshoz a pályájukon, de a jelenség megfigyeléséhez természetesen a Föld pozíciójának is éppen megfelelőnek kell lennie.
A két bolygó közti látszólagos távolság december 21-én este lesz a legkisebb – 6’ – 6,5’ (szögperc). Ez a „csúcspont” Magyarországról sajnos nem lesz látható, mert a két bolygó akkorra már a horizont alatt lesz, de a jelenség még így is meglehetősen látványosnak számít.
Már december 21-e előtt is elkezdhetjük figyelni az éjszakai égboltot, és így láthatjuk, hogy kerül fokozatosan egyre közelebb a két óriásbolygó. December elsején még 2,1 fokra voltak egymástól, 7-én már csak 1,2 fokra, 15-én pedig körülbelül akkora lesz majd a köztük lévő látszólagos távolság, mint a telihold átmérője.
Egyes elméletek szerint a betlehemi csillag is egy hasonló jelenség eredménye volt, bár más források szerint a fényes csillag inkább egy üstökös lehetett.
Johannes Kepler, német matematikus, asztronómus és asztrológus elképzelése szerint a betlehemi csillag a Jupiter és Szaturnusz planéták együttállásának és egy szupernóva megjelenésének a kombinációja lehetett. Kepler azt hitte, hogy a fényes csillag megjelenését ez a konjunkció váltotta ki, és ez lehetett a betlehemi csillag.