KuriózumVajon egymásnak vagyunk teremtve?

Vajon egymásnak vagyunk teremtve?

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket Facebook Messengeren, a Viberen, a Telegramon, Whatsappon és a Google Hírek-en!

Manapság a fiatalok nem sietik el a párkapcsolataik hivatalossá tételét. A kulcskérdés a következő: vajon egymásnak vagyunk teremtve? Mivel nem kapnak választ a kérdésre, egyesek arra várnak, hogy az idő majd megoldja.

parkapcsolati-problemak

Valójában az idő nem oldja meg a problémát, de segít, amikor már kezdenek kialakulni a „ráncok”. A Mixstuff portál által idézett szakemberek szerint minden ember életében van egy krízispont, de senki nem tudja előre, hogy ez milyen korban jelentkezik, mivel teljesen egyénfüggő.

A legtöbb szakértő szerint két olyan elv van, amely folyamatosan vetélkedik egymással: az egyik szerint nem érdemes elsietni a dolgot, míg a másik azt mondja, hogy nem érdemes egy adott pont után többet várni. A küszöbök azonban nagyon különböznek, nincs ahonnan tudd, melyik felel meg jobban neked.

A Pennsylvania Egyetem kutatói olyan fiatal házasokat vizsgáltak, akik 18, illetve 23 éves korukban voltak nászúton. A közvélemény-kutatásból kiderült, hogy az első esetben a válások aránya 60 százalék volt, míg a második esetben csupán 30 százalék. A következtetés egyszerű: a hirtelen, nagyon fiatal korban megkötött házasságok kevésbé bizonyultak tartósnak.

A Pavia-i Egyetem kutatói ugyanakkor a nászúttal kapcsolatos kérdésekre kerestek választ kutatásukban. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy sikeres, érzelemdús nászút esetén az együtt töltött idő varázsa akár egy évig is eltarthat. Ezt követően a rutin következik, ami egy életen át tart. Ha a partnerek úgy érzik viszont, hogy felemésztették a mézeshetek tartalékait határidő előtt, mondjuk már egy hét alatt, akkor azt jelenti, hogy veszélyben a kapcsolat.

Szinte minden esetben a fiatal házasok esetében eljön az idő, amikor úgy érzik, hogy nem ugyanabból a fából faragták őket, mint ahogy az elején tűnt, és meg voltak győződve róla a holdfényes éjszakák romantikus sétái közben. Rájönnek egy idő után, hogy mindkettőjüknek megvannak a maga elfoglaltságai, a dolgok, amik zavaróak a másikban. Sajnos a legtöbben nem tudatosítják magukban, hogy ez nem abnormális dolog, hisz így vagyunk teremtve, senki sem egyforma. Sokan összeírják partnerük hibáit, és az orra alá dörgölik, ha ezt tudták volna a kezdetek kezdetén. Jó lenne, ha mindenki képes lenne megtalálni a kompromisszumos utat, és a jó, rossz tulajdonságaival együtt elfogadni a másikat. Nem érdemesebb megmenteni egy házasságot úgy, hogy időközönként néha keserűséget is nyelünk?

Egy nemrégiben napvilágot látott kutatás során 3000 elvált párral készítettek interjút, és arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyobb korkülönbség a válásoknak kedvez. Akik között egy év korkülönbség van, azok esetében a válási arány 3 százalékos, akik között 5 év van, azok esetében már 18 százalékra kúszik fel az arány, és 10 év korkülönbség esetén már 39 százalék az arány. A 10 évnél nagyobb korkülönbség esetén már jelentkezik a rutin, így ritkábbak a válások.

A felek közötti munkamegosztás sokszor nagyobb problémát jelent, mint a pszichológiai faktorok, amelyekre gyakran hivatkozni szoktunk. A munkamegosztás ugyanakkor nem kötelező, de hasznosnak bizonyulhat. A harmónia sok esetben úgy tartható fenn a legkönnyebben, ha a felek együtt készítik el az ebédet, a vacsorát, együtt mosogatnak, takarítanak. De abban az esetben is lehetséges a harmónia, ha a nő például kijelenti, hogy ő az egyedüli úr a konyhában, míg a férfi magának akarja a különböző szerelési, meghibásodási problémák megoldását, a porszívózást stb. a baj akkor következik be, ha egyiknek sincs kedve semmihez.

Beigazolódott, hogy a házasság egyik kötőanyagát képezik a közös ismeretszerzési folyamatok, a művészet- és kultúrafogyasztás. A felek kapcsolata eltérő módon fejlődik, ha közösen néznek filmeket, hasonló könyveket olvasnak, hasonló érdeklődési körük van, mint amikor ketten két tévét néznek. Ezt követően már nincs messze az, hogy külön vakációznak, egyikük a hegyekben, másikuk a tengerparton, és eljöhet az a pillanat is, amikor egyikük sem tudja, hol nyaral a másik. Ekkor nosztalgiával tekintenek vissza azokra a napokra, amikor ugyanazt a filmet nézték a tévében.

RSS Feed Beágyazás

Ezeket olvastad már?

    Legfrissebb

    Hirdetés

    Aktuális kedvencek



    Ez is tetszeni fog

    Kapcsolódó cikkek