Valamennyiünknek megadatott az a lehetőség és élmény, hogy tenger közelében lehessünk s talán az is, hogy megmártózzunk benne. Ha azt mondom: nyár vagy vakáció, akkor valószínű, hogy először a forró napsütés, majd a tengerpart vagy a hegyek jutnak eszedbe, mindenkinek az a hely, ahol szívesen feltöltődik.
Ilyen a test, ha tenger közelében van
Az idén hamar jött az ősz, egyesek szerint túl hamar. A természet tudja, mikor jön el a változás ideje és hű marad belső, titokzatos törvényeihez. Én még egy kicsit gondolatban és lélekben elidőztem a napsütéses tengerparton és a tenger társaságában. Az első találkozás a tengerrel általában úgy zajlik, hogy amikor megpillantod azt a hatalmas, nagy mennyiségű és erejű, állandóan lüktető víztömeget, csak ámulsz és bámulsz, nem bírsz betelni a látvánnyal, talán arra gondolsz, hogy félelmetes, ugyanakkor lenyűgöz, egyszerűen elnémít, lecsendesít, szavak nélkül hagy, fejet hajtasz előtte. Legalábbis velem ezt történt. Aztán másodszor is találkoztunk, és harmadszor is, azt hittem, hogy valami meg fog változni közöttünk, hogy megbarátkozunk, hogy nem leszek pusztán néma megfigyelője és bálványozója a „hatalmas úrnak”, és valami megváltozott, fejhajtásom és csodálatom megmaradt, de szavaimat nem adta vissza. Az ember a természet része, olyan éltető energiákat és erőforrásokat kap meg a természet által, amelyekhez a „kis dobozkájában”, ahol mindennapjait tölti, nehezen fér hozzá (például, a feng-shui-t is azért találták ki, hogy ezek a kis finom energiák tovább áramolhassanak szabadon otthonainkban).
Lássuk most, a tengerben való úszás jótékony hatásai közül is csak egy párat:
Elcsendesedik az elméd
Nem kell ide nagy filozófia, mert magad is észrevetted, hogy a tenger hullámainak monoton hangja időlegesen elcsendesítik az elmét. Ez annyit jelent, hogy rendbe szedi gondolataidat, elhallgattatja a zavaró gondolatokat, egyszerűen csak azért is, mert eltereli figyelmedet róluk. A másik tényező, amivel ez létrejön az, hogy egy idő után, ezzel a monoton hullám hanggal szinkronizálódik a lélegzeted, észreveheted, hogy egyre nyugodtabban lélegzel, és a tenger diktálja a ritmust. Rengetek meditációs és relaxációs segéd szövegben találkozhatsz a tenger metaforájában (mivel a víz, a tenger egy egyetemes ősmotívum, ugyanolyan, mint a patak, tisztás, szikla, forrás, fa motívuma), és ott is általában a bevezető szövegben már megjelenik az a kép, ahogyan figyelmed arra összpontosul, ahogy lélegzeted ki- és beáramlik, ahogyan a tenger hullámai kicsapódnak a partra, majd szépen visszahúzódnak. Tehát, az elmére gyakorolt hatások közül a legfontosabb az, hogy elcsendesíti, lefegyverzi azt, így jelentős időt nyersz a pihenésre, tudatos légzésre, felbukkanhatnak benned olyan rég nem látott gondolatok, mint a hála, megértés.
Nő az önbizalmad
Az úszás az orvosok által egyik leggyakrabban javasolt mozgás forma: tehermentesíti az ízületeket és ugyanakkor valamennyi izmot megdolgoztat. Feszegeti a határaidat is, mert van, amikor nem kis dolog egy-egy váratlan nagyobb hullám elsodró hatásának ellenállni, ugyanakkor megtapasztalhatod magadon, hogy meddig vagy képes biztonságban elúszni. A hullámokkal remekül lehet játszadozni, mert hiába tűnnek egyformának, sosem azok. A napfény, sós levegő, jó baráti lubickolás, bohóckodás a parton és a vízben, vagy szerelmes ölelések remek kikapcsolódási lehetőség és kapcsolaterősítő és elmélyítő mozgatórugó. Ha elfáradtál az úszásban, megtapasztalhatod, hogy ha felfekszel a vízre, s hagyod magad sodorni, milyen érzés is engedni, hogy „valaki átvegye az irányítást”, „megbízni” valami nagyobban, hatalmasabban, mint amilyen te vagy. Így könnyen egy kis párhuzamot is vonhatsz személyes kapcsolataid mintájával akár.
Egységélmény, önátadás és megadás
Képzeld el, ahogy ott úszol a tengerben, egy pillanatra felszusszansz, körbenézel, bármerre nézel csak te vagy és a hullámok, a hullámok s a lágy csobogás belső csenddé íródik át benned, s azon veszed magad, hogy ez a hatalmas vízmennyiség bekebelezett, magáévá tett, részévé váltál. Egy kis csepp lettél te is, ami alkotja ezt a hatalmas tengert s mégis különálló. Biztonságban vagy. Megengedheted magadnak, hogy lazán hátradőlj, hagyjad, hogy csak úgy lágyan ringasson magával s enyhén sodorjon. Ismerős ez az érzés, ugye? Átadod magad neki és ugyanakkor megadod magad akarva, akaratlanul, magával sodor és ellenállhatatlanul és visszavonhatatlanul feltölt az egységélmény által is. Azzal a megtapasztalással, hogy valami hatalmas, kifürkészhetetlen és szigorú, szerető rendnek a része vagy te is, és helyed van benne. Na meg ott van a homok a talpad alatt, amibe lágyan belesüppedsz, ahogy a hullám kimossa a lábad alól, s a lábad nyoma a homokban, ahogyan azt lassan elfelejteti veled a partra csapódó hullám. S a felfedezetlen gyönyörű kagylók, a színek, a napfény, az égbolt és magad vagy. Hirtelen magad vagy. Senki nem kérdezi meg, hogy hogyan s merre tovább, mi volt s mi lesz, mert a tenger elfogad, hallgat és meghallgat, megtanít befele hallgatni. Önmagad fele. És kifele elfogadni, átadni magad – magának a természetes változásnak vagy akár az ezerszínű ősznek.
Birtalan Katalin
