Egy idős férfi egész életében boldogtalan volt, állandóan panaszkodott, elégedetlenkedett. Amikor betöltötte a 80. évét, különös dolog történt vele.
Az idős férfi egy faluban lakott, egyedül, a felesége már meghalt, a gyerekei pedig nem látogatták. Ő volt a világ legboldogtalanabb embere. Mindig panaszkodott, és állandóan rossz hangulata volt. Ahogy teltek a napok, múltak az évek egyre szomorúbb, és pesszimistább lett.
Az ismerősei egy idő után már kerülni kezdték, hiszen a rossz hangulat, panaszkodás rájuk is átragadt, ha az öreggel találkoztak. Már-már bűntudatuk volt, ha a jelenlétében vidámnak érezték magukat.
Egy nap azonban, amikor az öreg betöltötte a nyolcvanadik évét, hihetetlen dolog történt. Az egész falu erről beszélt: “Képzeljétek, a szomorú öreg mosolyog, és vidám, sőt, egyáltalán nem panaszkodik már.”
Összegyűltek az emberek, és megkérdezték tőle, hogy mi történt.
Az öreg ezt felelte: “Semmi különös nem történt. Leéltem nyolcvan évet, úgy, hogy a boldogság nem számított semmit. A feleségem meghalt, gondoltam, miért legyek boldog. Felneveltem a gyerekeimet, de nem látogatnak, hát miért legyek boldog. Eldöntöttem, hogy nem keresem a boldogságot, csak hálát adok minden nap azért, hogy élek. És tudjátok mi történt? Könnyű lett az életem! Azt nem tudom, hogy boldog vagyok-e vagy sem, de az biztos, hogy minden sokkal könnyebb és szebb most már.”
