Történet a benned élő angyalról!

Volt egyszer egy csodálatosan fényes, káprázatosan csillogó szárnyú angyal, akinek az útját soha nem állta senki és semmi, mindig csak repült, röpködött, szárnyalt önfeledten.

Amikor átrepült a Földön sok segítséget kérő embert látott, majd leszállt közéjük, hogy megkönnyíthesse az életüket. Találkozott egy férfival, aki nagyon hálás volt azért, hogy az angyal felajánlotta a segítségét, és arra kérte, hadd érinthesse meg a csodálatosan fénylő szárnyait.

A férfi fizikai munkát végzett, ezért a kezei nem voltak makulátlanul tiszták és fehérek, amikor megérintette az angyal szárnyát, maradt rajta egy kis folt. Mielőtt újra felszállt volna az angyal, arra kérte a férfi, hogy segítsen neki megoldani egy problémát, ami már rég foglalkoztatja.

Az angyal szívesen segített, és következőkor is eljött, amikor a férfi hívta, így lettek a legjobb barátok. A férfinak sok problémája volt, ezért a férfi sokszor hívta, és mindahányszor megsimogatta a szárnyát. A hófehér szárnyak idővel a férfi munkás keze érintésétől kezdtek beszürkülni. Egy idő után az angyal már nem sokat repült, hiszen azzal volt elfoglalva, hogy a Földön az emberek problémáján segítsen. Lassan kezdte úgy megszokni az emberek között, hogy már-már arról is elfeledkezett, hogy ő igazából angyal.

Azonban egyik nap egy újabb angyal szállt a Földre, és ekkor eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen csak egy kis időre jött segíteni. Leporolta a szárnyairól a ráragadt koszt, megrázta magát, újra csillogott-villogott, és visszarepült a másik angyallal az Égbe.

A férfi, amikor látta ezt, hogy a két angyal milyen önfeledten szárnyalt, nem tudta elfelejteni ezt a pillanatot, és ő is csak arról álmodozott, hogy bárcsak tudna repülni. Teltek a napok és egyre inkább látta maga előtt a csillogó szárnyakat, a légies repülést, teljesen átérezte azt a pillanatot és boldog volt. Közben teljesen megfeledkezett a problémákról, mintha magától megoldódott volna minden az életében.

Egy idő után úgy érezte, hogy minden kezd magától megoldódni, és olyan boldog, hogy a lába alig éri a földet, valósággal szárnyalt. Ekkor egy belső hang azt súgta neki, hogy “szárnyalj, hiszen te is angyal lettél”.

“Az életben azért kaptál annyi feladatot, hogy teljesítsd őket, és szárnyakra kapj a boldogságtól.”

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.