A Lyridák meteorraj minden évben nagyjából április 16-a és 25-e között figyelhető meg, és 2026-ban április 22-én reggel éri el csúcspontját – írja a Space.
A megfigyelésre a legjobb időszak a napfelkelte előtti órákban van, amikor a radiáns – vagyis az a pont az égen, ahonnan a meteorok látszólag érkeznek – egyre magasabbra emelkedik. Ahogy azonban közeledik a reggel, az ég fokozatosan kivilágosodik, és a meteorok egyre kevésbé lesznek láthatóak.
A Lyridák forrása a Thatcher-üstökös (hivatalos nevén C/1861 G1), egy hosszú keringési periódusú üstökös, amely körülbelül 415-417 év alatt kerüli meg a Napot. A Föld minden év áprilisában áthalad az üstökös által hátrahagyott törmelékfelhőn.
Általában óránként 15–20 meteort lehet megfigyelni. Ritkább esetekben azonban előfordulhat egyfajta „kitörés”, amikor ez a szám akár 100 meteorra is nőhet óránként, bár az ilyen jelenségeket nehéz előre megjósolni.
A radiáns a Lant csillagképben található, az ég északkeleti részén, közel a Vegához, amely az egyik legfényesebb csillag ebben az időszakban. Mégsem pontosan ebbe az irányba ajánlott nézni, ha szeretnénk megfigyelni a Lyridákat, mivel a leglátványosabb csóvával rendelkező meteorok más területeken jobban megfigyelhetők az égen.
Fényességüket tekintve a Lyridák közepes intenzitású meteorrajnak számítanak. Nem annyira látványosak, mint az augusztusi Perseidák, amelyek általában jobban látható és nagyobb számú csóvát hoznak létre.
A meteorok meglehetősen gyorsak, bár nem érik el a novemberben megjelenő Leonidák sebességét. A különbség a becsapódási szögben rejlik: míg a Leonidák „frontálisan csapódnak be”, a Lyridák inkább oldalról érkeznek.
A meteorrajok akkor alakulnak ki, amikor a Föld keresztezi egy üstökös pályáját, és találkozik az általa hátrahagyott részecskékkel. Ezek az apró darabok a légkörbe érve felizzanak, és létrehozzák azokat a fényes csóvákat, amelyeket hétköznapi nevükön „hullócsillagoknak” hívunk.
A Lyridák a legrégebb óta feljegyzett meteorrajok közé tartoznak, megfigyeléseik egészen i. e. 687-ig nyúlnak vissza. Az idők során több kultúrában is említették őket. Kínai csillagászok már i. e. 687-ben és i. e. 15-ben is beszámoltak erről a látványos jelenségről, Koreában pedig 1136-ban úgy írták le, mint „számtalan csillagot, amelyek északkelet felől repülnek”.
Egy különösen emlékezetes esemény 1803-ban történt a virginiai Richmondban, amikor az emberek riadtan rohantak ki éjszaka az utcára, mert azt hitték, tűz ütött ki. Annyira sűrűn hullottak a meteorok, hogy a látványt az égen zajló tűzijátékhoz hasonlították.
De később is számoltak be látványos megfigyelésekről: 1922-ben Görögországban, 1945-ben Japánban, valamint 1982-ben az Egyesült Államokban.
Ahhoz, hogy a Lyridákat a lehető legjobban megfigyelhesd, ajánlott minél sötétebb helyen tartózkodni, távol a városi fényektől. Nincs szükséged speciális felszerelésre: csak nézd az eget, lazíts, és szánj rá körülbelül 30 percet, hogy a szemed hozzászokjon a sötétséghez.
