A lúdtalp népbetegségnek is nevezhető lábrendellenesség, amelynek kezdetben nincsenek tünetei, de ahogy idősebbek leszünk és egyszer csak észbe kapunk, hogy itt fáj a térdünk, ott fáj a derekunk, akkor könnyen lehet, hogy ennek a lúdtalp az oka, hiszen a sok éven keresztül történő helytelen testtartás a porcok elkopásával járhat.
Megelőzésképpen tornáztassuk lábainkat. Ezt már a kétéves gyerkőcöknél is érdemes bevezetni, hogy elejét vegyük a bajnak.
Már az jó, ha sokat szoktunk mezítláb jönni-menni. Ilyenkor erősödik talpunk boltozata. Húzzuk le a zokninkat, nyújtsuk ki a lábunkat, támaszkodjunk meg a kezünkkel a hátunk mögött, majd mindkét lábunkat feszítsük le, majd utána engedjük ki. Minden mozdulatot 10-szer ismételjük meg.
Ezután jöhet a bokakörzés, mindkét irányba, majd hajlítsuk be lábujjainkat és majd nyújtsuk ki, ezt felváltva is tegyük meg. Ezután üljünk fel, a sarkakat emeljük fel a földről, de úgy, hogy a lábujjak a földön maradnak, majd tegyük vissza a sarkakat a földre, ismételjük meg 10-szer a gyakorlatsort. Ezután tegyük le lábfejünket a földre, majd lábujjainkkal próbáljunk meg előre haladni, akár egy kis hernyó.
A következő gyakorlathoz már kell egy partner is, na meg egy ívpapír. Erre rá kell lépni, a segítőnk pedig próbálja meg kihúzni talpunk alól a papírt, de mi ezt ne engedjük. Próbáljunk meg lábujjhegyen járni, de a sarkakon való járás is hasznos, mint ahogy a külső és belső talpélen való körözés a szobában.
