A Déli-sarkon élő, gyönyörű királypingvinek élete egyáltalán nem leányálom, de ezek a repülni nem tudó madarak nagyszerűen alkalmazkodtak a mostoha körülményekhez és képesek a Föld legzordabb és legfagyosabb időjárási körülményeit is túlélni.
Az alábbi felvételen egy nagyon édes történetet ismerhetünk meg a kis pingvinek születéséről. Az anyapingvin a jégmezőre rakja le egyetlen tojását. Májusban -40 Celsius fokban összeverődve más tojókkal, vigyáznak utódukra, amely még a tojásban van, és a szülők lábán az alhasi bőrréteg alatt fejlődik.
Ezután megjönnek a hím pingvinek, akik gyorsan átveszik a tojást, az „asszonyok” a tengerhez igyekeznek, mivel nagyon éhesek és minél hamarább eledelhez kell jussanak. A következő rendkívül hideg hónapokban a „férjek” vigyáznak a tojásokra, amíg a tojók júliusban vissza nem térnek.
Ekkor jönnek világra a kis, szürke pelyhes fiókák. Édesanyjuk fehérjékben gazdag táplálékot ad nekik. A kicsik gyorsan nőnek, 45–50 nap múlva már külön csoportokba verődnek, összebújnak, mert ekkor is farkasordító hideg van, de a vastag tollruhájuk megvédi őket a fagytól. Ezután megkezdik útjukat az óceán irányába, és önállóvá válnak. ű
Mikor betöltik a hároméves kort, visszatérnek szaporodni arra a helyre, ahol ők is születtek.
