BlogSzeretet: az élet mezejének legszebb virága

Szeretet: az élet mezejének legszebb virága

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Csak egy szó, egy hang, amit sok ember nap mint nap megtapasztal, átél, átérez, de kevesen ismerik fel a kapcsolatot, amit e szó jelent. De ez a szó, szeretet, a kapcsolat amit kifejez a szív legszebb költeménye, az élet mezejének legszebb virága.

Fotó: Flickr.com
Fotó: Flickr.com

Kisgyermekként minden ember megtapasztalja, szüleitől, nagyszüleitől, de még ha az élet messzire is sodorja felnőttként e gyermeket, szívéből soha el nem vész ez az érzés.

Kisgyermekként mind azt hisszük, hogy ez a kapocs, amit a szó sejtet, örök, kifogyhatatlan és mit sem sejtve a világ gonoszságairól, hisszük, hogy mindenkitől egyformán megkapjuk. Aztán felnőtté válásunk során, egyre inkább megtapasztalva a mi kis világunk történéseit, hatalmasat csalódunk, mert az emberek szívében a szeretet nem mindig ugyanazt jelenti. Nem mindig jelent önzetlen odaadást, feltétel nélküli segítőkészséget. Útjaink során azt tapasztaljuk, hogy anyagias világunk szürke hétköznapjai sok ember szívéből kiirtják a szeretet magvait, megfakul a szeretet jelentése, elfelejtik, amit kisgyermekként átéltek, a szeretet valódi értékét. Hajlanak a rosszat akarásra, a gonosz cselekedetekre, akarva vagy akaratlanul eltaszítani maguktól az embereket, akik addig a barátai voltak és szerették.

De vajon az ember eredendően született gonosznak, eredendően arra ítéltetett, hogy szívéből száműzetessék a szeretet? Vajon tehet-e valamit egyedül egy ember?

Nem! Hiszem, hogy az emberek vágynak arra, hogy szeressenek, szerethessenek és talán ami még fontosabb, hogy szeretve legyenek. A bankár, a milliomos, aki a meggazdagodás felé vezető úton elvesztette barátait, elvesztette a családját, aki beteg édesapja látogatását lemondta egy üzleti tárgyalás miatt, rájön, hogy rossz úton halad. Azon tűnődve, hogy mit tehetne, álruhába szegények közé megy és a pénzét, amit ekkora áldozatok árán szerzett meg, önzetlenül odaadja egy árvaháznak, vagy egy nyugdíjas hölgynek, aki szerényke kis nyugdíjából hajléktalan szállást vezet. És látva a könnyekkel megtelt szemeket, érezve a szeretetet, amit kapott cserébe a segítségért, újra fellángol szívében egy régi érzés, újra átéli és más embert farag belőle az érzés, a szeretet és könnyek közt, meghatódva meséli, hogy micsoda jó érzés volt segíteni valakinek, aki rászorult, csak mert megtehette. Ez a szeretet.

Egy régi barát, ismerős, akitől messzire sodortak az évek, akiről azt hitted, hogy rég elfelejtett, elfelejtette az együtt átélt szép emlékeket, egyszer csak újra feltűnik, telefonszámot kér, és kiderül, hogy a közelbe lakik, találkozáskor egy kávé mellett, hosszú órákat beszélgetve felidézni a régi emlékeket, és mindketten kellemeset csalódva, hogy a másik mi mindenre emlékszik még, és azután ápolva a kapcsolatot, úgy mint azelőtt, mit sem törődve a hosszú hanyagsággal, ez a szeretet.

Az anya, aki egyedül neveli beteg kisfiát, aki attól sem rettegve, hogy mindenét elveszti, vagy teste melegével védenie kell egyetlen gyermekét. Úgy ápolja, hogy az utolsó falat kenyeret is odaadja, szembeszállva a világgal gyermeke egészségéért, ez a szeretet.

Hiszem, hogy egyedül egy ember is képes változást hozni, képes a csodára. Elég ha egy láncszem elindul, elég, ha egy kis csoport odafigyel egyetlen cselekedetre, egyetlen szeretetből és segíteni akarásból elindított tettre. Minden ember szívében ott van az érzés, a vágy a kapcsolatra, amit a szeretet sejtet és csak egy apró lökés kell, hogy újra lángra kapjon a szívekben a szeretet.

Mert az apa, aki fiáról évtizedekig semmit sem hallott, egyedül öregedett meg, mert fia elhagyta, és aztán egy délután a fia ott áll az ajtó előtt és beköszön: szervusz apa. És a megfáradt szívű öregember, odalép fiához és szotlanul átöleli, gondolataiból kiűz minden haragot és egyetlen szeretetből jövő öleléssel szebbé teszi két ember napját és életét.

A szeretet teszi szebbé életünk lépteit, a szeretet az amit szüntelen keresünk, tudatosan vagy akaratlanul. Az anya, aki iskolából haza várja a gyermekét, a férj aki este hazatér munkájából és átöleli hitvesét, a hitves aki hazavárja urát hogy elmondhassa neki, hogy mennyire szereti. A fiú, aki átöleli kedvesét, megfogja a kezét. Egy ember aki megkeresi barátját, csak azért, hogy megkérdezze, hogy van. Így válnak jobbá egy komor őszi nap percei, a szeretet apró örömeitől, ez hoz vigasztalást és boldogságot.

Orosz György Levente

A bejegyzést Orosz György Levente küldte, a Filantropikum.com nyereményjátékára, amelynek fődíja egy kétszemélyes parajdi hétvége.

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek