A Székelyföld 1000 arca egy székelyföldi embereik életét bemutató portréfilm sorozat, azzal a céllal, hogy a fiatalabb generációknak is átadja a múlt értékeit. Minden rész egy újabb élettörténet, ami bepillantást enged a múltba.
A 89 éves Rózsika néni a Hargita megyei Pottyond településen élte le az életét, ami Csíkszeredától 12 km-re keletre fekszik. Nyírő József író az édesapja unokatestvére volt, és azt mondja, nagyon sokat tanult tőle gyerekkorában. Bár kislányként, az elemi iskola elvégzése után nagyon szeretett volna továbbtanulni, nem volt rá lehetősége, mert a családjának nem volt rá pénze, ezért otthon maradt, és beletanult a gazdálkodásba.
„Így volt az életünk. Szerettünk valakit, férjhez jöttünk, utána családot alapítottunk, a gyermekeinket vallásosan neveltük fel, munkás embereknek” – mondja Rózsika néni.
Arról is mesélt, hogy első szeretője nem volt hűséges típus, ezért végül ki is adta az útját, amit utólag nem is bánt, mert, ahogy mondja, „rossz ember lett, amikor megházasodott.”
Bár nehéz időket is megélt, többek között az oroszok bevonulását és nagy szegénységet, visszatekintve az életére semmit sem bán, és az életben a legfontosabb értéknek a hálát tartja.
„Amit eltöltöttem, sohase bántam meg, mert fiatal voltam. Jól töltöttem” – mondja.
A szegénység komoly terheket rótt a családra, de a szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy jobb sorsot biztosítsanak a gyerekeiknek.
„Édesapám a ruhákat vitte Nagyváradra, s Kolozsvárra eladni, hogy hozzon finomlisztet, hogy tudjanak jobb kenyeret sütni” – emlékszik vissza Rózsika néni, aki egyébként jó emberismerőnek tartja magát.
„Én a szeme forgásáról mindenkit megmondok, hogy milyen ember” – mondja.
Azt is elárulta, hogy autót csak felnőttkorában látott, sőt, amikor gyerek volt, bicikli is csak egy volt az egész faluban, és ő maga akkor tanult meg biciklizni, amikor férjhez ment.
Ami a mostani időket illeti, Rózsika néni szerint kiveszett a közösségi szellem, és ma már „szomszédolni” is csak ő jár, pedig ő mindig nyitott kapuval várja a vendégeket.
