Biztosan te is voltál abban a helyzetben, amikor valamit elrontottál, ha nem is szándékosan, de valakinek ártottál és ezért bűntudat alakult ki benned. Ez a negatív érzés sok mindenben hátráltat, álmatlan éjszakákat okozhat, ezért érdemes megszabadulni tőle. Az alábbi írás ebben igyekszik útmutatást adni.
Napjainkban egyre több ember kénytelen megküzdeni az önbíráló gondolataival, mert a mai világban állandósulni látszik a folyamatos versenyhelyzet, így ha a szomszéd új kerítést épít, és mi ezt egyelőre nem engedhetjük meg magunknak, már kialakul egy kisebbrendűségi érzés, hogy lám, mi nem vagyunk olyan jók, olyan ügyesek, mint a mellettünk élő embertársunk. Ez a negatív érzés aztán családokat is képes szétzúzni, rokoni kapcsolatokat tönkretenni. És idővel a bűntudat is kialakul, mert a folyamatos sértegetések, egymás bántása ennek a pusztító érzésnek a melegágya.
Az igazság az, hogy a bűntudat tanult reakció, amiről viszont úgy gondoljuk, hogy a lelkünk mélyéről fakad. A bűntudat azonban a félelemből, a csalódottság érzéséből származik, hiszen senki sem születik ezzel a negatív érzéssel, hanem évek alatt, a környezeti hatások, családi minták, de sok esetben a tanárok, vagy akár a papok miatt alakul ki.
A bűntudatkeltés a manipuláció egyik leghatékonyabb fegyvere volt és még ma is az, ezáltal pedig tömegeket lehet(ett) ellenőrzés alatt tartani, befolyásolni.
Ha szinte mindennap bűntudatot érzünk valami miatt, valószínűleg ez annak a jele, hogy a magunk mögött hagyott évek alatt valaki, vagy valakik elültették bennünk a bűntudat csíráját, mondván, hogy nem vagyunk elég jók, sőt rosszak, egoisták és követelőzőek vagyunk.
Hogy ezen változtatni tudjunk, rá kell jönnünk arra és el kell hinnünk azt, hogy éppen azok az emberek a gonoszak, az egoisták, akik ilyeneket mondtak nekünk. Ezek a személyek sosem gondolnak arra, hogy mi az, ami nekünk lenne jó, inkább igyekeznek befolyásolni és bűntudatot kelteni bennünk.
A bűntudat azért veszélyes, mert olyan dolgok megtételére sarkalhat, amely teljesen ellentétes az elveinkkel, elképzeléseinkkel. Ezáltal elidegenedünk magunktól, elnyomjuk azokat az érzéseinket, amelyek boldoggá tennének bennünket, ehelyett arra törekszünk, hogy másoknak megfeleljünk.
Addig nem lehetünk szabadok, amíg mások irányítanak bennünket, az érzésinket, hiszen azon emberek bábjai leszünk, akik úgy rángatnak bennünket, ahogyan akarnak.
Ahhoz, hogy ettől megszabaduljunk, erősítsük meg magunkat, és vegyük kézbe saját életünket. Azt cselekedjük, amihez kedvünk van, és kiáltsuk ki lelki szabadságunkat, hiszen a saját életünket csak mi magunk irányíthatjuk, és senki másnak nem lehet abba beleszólása.
