Svéd nevelési szakértők azt tanácsolják a szülőknek, hogy ne engedjék meg a gyerekeiknek a telefonok és a táblagépek használatát lefekvés előtt, a kétévesnél fiatalabb gyerekeknek pedig egyáltalán nem lenne szabad ilyen készülékeket adni a kezükbe, sőt, a televízió használatát sem javasolják.
A svéd közegészségügyi szakértők ajánlása értelmében a 2 és 5 év közötti gyerekeknek legfeljebb napi egy órát kellene a képernyő előtt tölteniük, míg a 6 és 12 év közöttieknek legfeljebb napi egy-két órát. A 13 és 18 év közötti tinédzsereknek pedig napi két-három óra lenne az ajánlott képernyő előtt töltött időtartam.
„Az okostelefonoknak és más képernyőknek túl hosszú ideje engedjük, hogy beférkőzzenek a gyerekeink életének minden területére” – mondta Jakob Forssmed közegészségügyi miniszter.
A miniszter elmondta, hogy a 13-16 éves svéd tinédzserek átlagosan napi hat és fél órát töltenek a képernyők előtt az iskolaidőn kívül.
Hozzátette, hogy emellett nem sok idejük marad a közösségi tevékenységekre, a testmozgásra vagy a pihentető alvásra, és azt is megjegyezte, hogy a 15 év körüli kamaszok több mint fele, nem alszik eleget.
Több kutatás is igazolta, hogy a túlzott képernyőhasználat rossz minőségű alváshoz és depresszióhoz vezethet.
Nem ez az első alkalom, hogy ez a probléma felmerült az országban, a svéd kormány korábban azt is elmondta, hogy fontolgatja az okostelefonok betiltását az általános iskolákban.
A svéd oktatási rendszernek eleve van néhány különleges vonása, ami megkülönbözteti más oktatási rendszerektől. Az egyik létfontosságú alapelv az egyenlőség – vagyis az, hogy mindenki hozzáférjen a minőségi oktatáshoz, méghozzá teljesen ingyen, még az egyetemi oktatás esetében is.
Ami a tantervet illeti, annak középpontjában a kritikus gondolkodás, a kreativitás és a problémamegoldó készségek fejlesztése áll. A diákokat önálló gondolkodásra, együttműködésre és az állandóan változó társadalomhoz való alkalmazkodáshoz szükséges készségek fejlesztésére ösztönzik.
Ugyanakkor a számonkérést is sokkal lazábban kezelik, mint a legtöbb országban, és az osztályozási rendszer inkább a konstruktív visszajelzésre irányul, aminek célja a diákok ösztönzése és a rájuk nehezedő nyomás csökkentése.