Pár hónapra rá, miután megszületett a kisbabánk, egyre többször kerültem összetűzésbe a férjemmel. Nem tudtam, hogy mit követtem el. Ott hibáztam, hogy férjhez mentem hozzá? Szinte minden idegesített vele kapcsolatban, bármit tett, én mindig felmérgelődtem. Már-már kezdte a viszonyunk súrolni a gyűlölet határát!
Mikor két kocsi közé, egy szűk helyre parkolt, ezért én alig tudtam kiszedni a babakocsit, ismét dühbe gurultam. Majd mikor arra kértem, hogy foglalkozzon ő is 20 percig a gyerekkel, mert én pihenni szeretnék, pár perc múlva bejött egy síró babával, és azt mondta, hogy biztosan éhes a kicsi, ezért szoptassam meg. Üvölteni akartam, de végül visszafogtam magam.
Miközben ő az egész éjszakát horkolva, kényelmesen átaludta, én szinte óránként keltem, hogy a picivel foglalkozzak. Ilyenkor is gyűlöletet éreztem, közben tudtam, hogy ez nem az ő hibája.
Én haragudtam rá, ő haragudott én rám, amiért haragszom rá. Még akkor is nagy veszekedés tört ki, mikor vicceltem, amit ő, szokásához híven, rosszul értelmezett. De ez most más volt, hiszen régebb a poénjaimon hangosan kacagott, de mára ez teljesen megváltozott. A gyerek születése után nem találtuk a közös hangot. Vajon miért?
Talán azért, mert a férjem nem tudta, hogy mi a szerepe ebben az új helyzetben. Nem értette, hogy min megyek keresztül, mint ahogy azt sem, hogy számomra megváltással ér fel 5 perc csend és béke. Nem tudta felfogni, hogy két percnyi zuhanyzás az már nekem luxus, így persze, hogy kihozott a sodromból, mikor azzal az ürüggyel kérezkedett be a mosdóba, hogy pisilnie kell. Hogy mehettem egy ilyen emberhez hozzá?
A terhességgel kapcsolatban sokan mondták, hogy kimerítő lesz, ahogyan a gyereknevelés is. De azt senki sem mondta, hogy meg fogom utálni a férjemet, és lesznek pillanatok, amikor legszívesebben hozzávágnék egy tányért, mikor azért hozza oda a gyereket hozzám, mert kicsit nyűgös.
Ezért azt üzenem azoknak a nőknek, akinek kisbabája lesz: lehet, hogy pár hónapig megfogják utálni a férjüket, és sok más mindent is, mivel lesznek olyan hetek, amikor nem fogják látni a napot, mert nincs idő kimenni a szabadba, nem fognak zuhanyozni, mert nem lesz alkalom rá.
Viszont egy nap ez a gyűlölet a férj iránt megszűnik, mint az én esetemben is. Ez egy új életszakasz, és minden kezdet nehéz.
Kitartást és türelmet kívánok mindenkinek!
