Az ismert, Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman, elmagyarázza, mikor támaszkodhatunk valóban a megérzéseinkre.
Hogy viszonyulhatsz a saját ösztöneidhez, ahhoz, amit rendszerint intuíciónak nevezünk? Mik ezek valójában – minden bölcsesség és tapasztalat összefoglalása, vagy a lustaság és az előítélet megnyilvánulása, mélyen beágyazva a tudatalattiba?
Hova vezetnek a megérzéseink valójában – sztereotípiákra egyszerűsítik a világot, vagy segítenek elkerülni a veszélyt, mielőtt még tudatosan észlelhetnénk azt?
Ezek a kérdések már régóta heves vita tárgyát képezik. Tehát mit kellene tennünk? Hagyjuk figyelmen kívül a „hatodik érzékünket”, vagy éppen ellenkezőleg, bízzunk az intuíciónkban?
A világhírű, Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman, úgy véli, hogy erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, mert minden az adott helyzet körülményeitől függ.
Kahneman bizalmatlansága az intuitív gondolkodás iránt – amit ő gyors gondolkodásnak nevez – abból ered, hogy ez olyan szabályokon alapszik, amelyek nem nyilvánvalóak, és amelyek adott helyzetben teljesen tévesnek vagy alkalmatlannak bizonyulhatnak.
Az intuíciónk a memóriánk alapján próbálja meghatározni, milyen gyakran fordulhat elő egy adott szituáció. A probléma az, hogy ez a megközelítés ahhoz vezet, hogy jelentősen túlbecsüljük annak valószínűségét, hogy valami emlékezetes dolog történik velünk, de ez valójában rendkívül ritkán fordul elő.
Például, túlbecsüljük annak a valószínűségét, hogy a repülőgép, amire éppen felszálltunk, lezuhanhat (végül is az agyunk annyira tele van a különböző balesetek jelentéseivel, hogy úgy tűnhet, minden ötödik repülés szerencsétlenséggel végződik). Ahogy azt Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyvében kifejti, az intuíciónk gyakran vét ilyen hibákat, ezért helytelen lenne teljes mértékben erre hagyatkozni.
Másrészt azzal is tisztában kell lennünk, hogy az intuíciónk rendkívül nagy szolgálatokat tehet nekünk. Például, ha úgy érzed, a feleséged megsértődött rád valamiért, mert erre utal a hangszíne, vagy a túlságosan száraz üzenetei, akkor a megérzéseid késztetnek arra, hogy elszaladj a virágboltba, és gyorsan megszervezz egy romantikus találkát, hogy kiengeszteld a feleségedet.
Tehát honnan tudhatod, mikor próbálja az intuíciód megmenteni az életedet (vagy legalábbis a házasságodat), és mikor nem más, mint az agy lustasága, amely így próbálja megspórolni a gondolkodáshoz szükséges energiát, még ha ez végül nem is vezet a kívánt eredményhez?
Egy a Világgazdasági Fórumon tartott előadásán Kahneman meglehetősen egyszerű megoldást kínált erre a bonyolult problémára. Ez a döntés alapvetően 3 kérdés megválaszolásán múlik.
A pszichológus szerint, ha mindhárom kérdésre egyértelmű igennel tudunk válaszolni, akkor az adott helyzetben bízhatunk abban, amit az intuíciónk próbál közölni velünk. Ha azonban ez nem így van, akkor nem árt alaposan, logikusan átgondolni a helyzetet, további adatokat és tanácsokat figyelembe véve.
Első kérdés: A helyzet, amiről dönteni próbálsz, megfelel egy bizonyos modellnek, szabályszerűségnek, amely megkülönbözteti a körülöttünk lévő káosztól, és amely mintát képes lehetsz megtanulni?
Az intuíció az élettapasztalatokon alapul, tehát ahhoz, hogy működjön, ezeknek a trendeknek, mintáknak valóban létezniük kell. Tehát, az élet milyen területei eléggé szabályosak ahhoz, hogy az intuíciónk hitelesen működhessen?
„A hivatásos sakkozók megbízhatnak az intuíciójukban – legalábbis amikor a sakkról van szó. A hosszú ideje házasságban élő emberek is bizalommal támaszkodhatnak az intuíciójukra a családi ügyeket illetően. De például a tőzsde túl bonyolult és kaotikus ahhoz, hogy intuitív módon megérthessük” – mondja Kahneman.
Második kérdés: Van elegendő tapasztalatunk ezen a területen?
Ahogy azt már megállapítottuk, az intuíció hasonló helyzetek hosszú távú megfigyelésének lehetőségétől függ, amely során jól látható mintákat, sablonokat tudunk elkülöníteni.
Más szavakkal: ahhoz, hogy az intuíciód megbízható legyen, sok gyakorlásra van szükséged az adott területen. És itt most nem néhány hétről van szó. Legalább néhány év vagy akár évtizedek tapasztalatáról beszélünk.
Harmadik kérdés: Azonnali visszajelzést kapsz az adott kérdésben?
Ha gyakorolsz valamit, az nem azt jelenti, hogy napról napra, hónapról hónapra ugyanazt a tevékenységet végzed. Hosszú évek gyakorlása után is ugyanolyan rossz lehet a hegedűjátékod, ha egymagadban gyakoroltál, anélkül, hogy valaha lehetőséged nyílna rá, hogy eljátssz egy Beethoven darabot. Ahhoz, hogy a gyakorlat valóban hasznos legyen a számodra, és fejlessze az intuí1ciódat, visszajelzésre van szükséged.
A pszichológusok úgy vélik, hogy a legjobb visszajelzés azonnali és specifikus. Ahhoz, hogy fejleszd az intuíciódat, „az a legjobb, ha szinte azonnal megtudod, érdemes folytatnod a gyakorlást, vagy sem” – mondja Kahneman.
Más szavakkal: mindig legyen a közeledben egy tapasztalt kritikus, aki rámutat a hibáidra, és megdicsér, amikor rászolgáltál.
Tehát, amikor az intuíciód legközelebb arra késztet, hogy megtegyél valamit (vagy éppen ne tedd meg azt), szánj rá egy kis időt, hogy megválaszold ezeket a kérdéseket. Vannak olyan modellek, minták ezen a területen, amelyekre építhetsz? Rendelkezel a szükséges tapasztalattal? Próbára tetted a tudásodat, és visszajelzést kaptál róla egy szakértő kritikustól? Ha nem tudsz egyértelmű igennel válaszolni mindhárom kérdésre, akkor állj meg egy pillanatra, és próbáld meg észszerűen átgondolni a problémát, ahelyett, hogy a megérzéseidre hallgatnál.