BlogPuskás Attila - Ültem a szönyegen

Puskás Attila – Ültem a szönyegen

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Fotó: Flickr.com

Igen, határozottan éreztem,
Ahogy a képre tévedt tekintetem,
Hogy Isten néz ki anyám szemeiből,
S ahogy karjában tartott minket kétágúan,
A bizonyosság volt az arcán,
Hogy sosem ejt ki többé kezeiből,
Nem hagy tengődni minket szomorúan,
És szempillantás alatt értettem,
Mit tekintete üzent:
E két kezdemény, kikre életem feltettem…
Mély, szolid, szilárd szeretet,
Isten anyáknak ezt adja,
(.egyetek többet gyerekek.)…,
És hirtelen hasít egy fájdalom,
Elmúlt már? Ölelő karját nem érzem vállamon?..
Nem, dehogy,
Terjeng lágyan a legjava szívemben,
A lényeget a kép mögött láthatom,
Csak kóstoló a létből, mi hirtelen megfogott,
Anyámban ott trónolt Istenem,
S Fénye az arcára ragyogott,
Igen, igen, ez az, mit egyszerre megláttam és magával ragadott,
Megláttam, de nevezni nem tudtam,
S hirtelen megálltam,
Éreztem, közel van, hívogat,
Valami titkot még számomra tartogat,
És akkor sötét, pajkos szemeiből rám tódult a Fény,
Térdre borultam előtte, s éreztem,
Ő nem egy egyszerű emberi lény,
Anyám.., Istenem,
Leírni sutaság,
Fényárban ültem a szőnyegen…

Puskás Attila

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek