Mi elmúlt, porként hull ki kezemből,
Visszanézve csupa hála ömlik szívemből,
Látom magamat vergődve, sodorva, hol lent, hol fent az árral,
Körülöttem árnyak, titokban dobáltak sárral,
Karmuk közt békét tegnap sosem leltem,
A Supreme Ölében ritkán csücsülhettem,
S most pedig Ő ringat tisztít, vigyáz, vidít,
Bentről csodásan a külvilágba tágít,
Por lett a múlt, szellő tova fújja,
Nincsen már szívemnek bánata, se búja
Gyerekké nőttem, játszani akarok,
Múlt-porból gyúrok egy aranyló labdacsot,
Örömbe burkolom, Tehozzád gurítom
Ma még csak tanulom, holnaptól tanítom,
Hogyan kell játszanunk mennyei játékot,
Ha tovább mész, meglátod, a ma a holnap múltja,
Utadat kísérő, folyton múló pora,
Ezért hát a porban, sokáig ne időzz
Belepi a cipőd és hajad színe ősz,
Szaladjál előre, légy Te a pillanat,
Add át a Supremenak teljesen magadat,
Te és én Őbenne végnélkül Egy vagyunk,
Menjünk hát….,
Sokat kell mostantól játszanunk!
Puskás Attila
