1943. április 5-én reggel, körülbelül 16 kilométerre Brazília partjaitól, egy halász család megpillantott egy kisméretű tutajt, ami az Atlanti-óceánon sodródott. A tutajról egy férfi integetett kétségbeesetten az ingével, jól láthatóan igyekezett felhívni magára a figyelmet, ezért a halászok megfordították a bárkájukat, hogy felvehessék a férfit a fedélzetre.

Poon Lim, a férfi, aki 133 napig élt az óceánon, egy kis mentőcsónakban

Ez a férfi Poon Lim volt, egy tengerész, aki 133 napot élt túl egy mentőcsónakon, az óceánon.

Poon Lim – az SS Benlomond egyetlen túlélője

Poon Lim 1918-ban született a kínai Hajnan tartományban, az ország déli partjai mellett fekvő szigetcsoport legnagyobb szigetén. Kijárta az iskolát, ami abban az időben ritkaságnak számított, bátyjainak köszönhetően, akik anyagilag támogatták a családot. 16 éves korában az apja úgy döntött, hogy elküldi a fiút dolgozni egy brit utasszállító hajóra, az egyik bátyja mellé, mivel attól tartott, hogy ha otthon marad, besorozzák a hadseregbe.

De a tengerész élet nem volt neki való, tengeribetegséggel küzdött, ráadásul a kínai munkások életkörülményei rendkívül nehezek voltak. Így Lim 1938-ban otthagyta a tengert, és Hong Kongba költözött, ahol gépésznek tanult.

Hat hónappal később azonban az egyik unokatestvére meggyőzte, hogy dolgozzon újra egy brit hajó, ezúttal az SS Benlomond fedélzetén. Poon Lim a jó fizetés miatt is hajlott a dologra, de a döntésben az is közrejátszott, hogy minél előbb el akart menni Hong Kongból, amit a japánok bármelyik percben meghódíthattak.

Az SS Benlomond 1942. november 10-én indult útnak Fokvárosból, és átszelte az Atlanti-óceánt Suriname (az egykor Holland Guyana) felé, ahonnan New Yorkba hajózott volna.

Az SS Benlomond gőzhajó nem menetrend szerinti járat volt, ami rendszeresen meglátogatott volna bizonyos kikötőket, és egyedül indult útnak, sok más kereskedelmi árukat szállító hajóval ellentétben, amelyek általában konvojban indultak útnak. A hajó fel volt ugyan fegyverezve, de lassan mozgott, ez pedig könnyű célponttá tette.

Így november 23-án délelőtt 11 óra 30 perc körül el is találta egy náci tengeralattjáró torpedója, és mindössze két perc alatt el is süllyedt. 56 tengerész vesztette életét, az egyetlen túlélő Poon Lim volt.

Miközben a hajó süllyedt, a férfi talált egy mentőmellényt – amire hatalmas szüksége is volt, mivel nem volt túlságosan jó úszó – és sikerült megmenekülnie. A németek ugyan látták, hogy túlélte a támadást, de nem törődtek vele, hiszen úgy ítélték meg, hogy semmi esélye nincs életben maradnia.

Drótból készített horgot, amivel halászni tudott

Poon Lim saját megítélése szerint körülbelül két órán át sodródhatott az óceánon, ekkor rátalált a hajó egyik mentőcsónakjára, amelyen egy elemlámpát és élelmiszerkészletet is talált. A készletben volt többek között egy 40 literes hordó tele vízzel, néhány csomag keksz, cukor és csokoládé is.

A férfi eleinte arra számított, hogy gyorsan megmentik, ezért az élelmiszert úgy osztotta be, hogy az 30 napig kitartson. Ahogy azonban teltek a napok, Lim ráébredt, hogy nem sok esély van arra, hogy valaki megmentse, tekintettel arra, hogy háború volt, és senki sem merészkedett volna ki a tengerre ilyen veszélyes körülmények között, azért, hogy megkeresse őt.

A túlélés érdekében Lim kialakított egy tartályt, amiben összegyűjthette az esővizet, és egy drótból improvizált horoggal rendszeresen halászott. Sőt, időnként még egy-egy sirályt is sikerült fognia, amelyeket egy algából épített fészekkel csalogatott a tutajra.

A viharok és az élelemért és vízért folytatott állandó harc mellett a cápák jelentették a legnagyobb problémát a számára, amelyeket a kifogott halak vére csalogatott oda. De kétségbeesésében Limnek még egy cápát is sikerült kifognia, így több napra biztosította magának az eleséget.

Három alkalommal is majdnem megmentették

Mielőtt a brazil halászok rátaláltak volna, három alkalommal is közel állt ahhoz, hogy megmentsék. Először egy áruszállító hajó legénysége vette észre őt, de mivel kínai volt, figyelmen kívül hagyták. A második alkalommal járőröző amerikai pilóták pillantották meg, de ezúttal sem volt szerencséje: egy vihar jóval messzebbre sodorta őt attól a ponttól, ahol a pilóták először látták.

Harmadjára egy német tengeralattjáró legénysége fedezte fel őt, amikor a tengeralattjáró éppen a felszínen tartózkodott, de ők is a sorsára hagyták.

Végül mégis mellé szegődött a szerencse, és a halászok kimentették őt. Miután megtalálták, Poon Lim 4 hétig volt kórházban, de végül teljesen felépült. Ezután Nagy Britanniába hívták, ahol megkapta a British Empire Medal (BEM) kitüntetést VI. György királytól. A Brit Királyi Haditengerészet pedig hozzáadta Lim tapasztalatait és az általa alkalmazott technikákat a kézikönyveikbe.

A háború után Poon Lim az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1991-ben, 72 éves korában hunyt el, de még ma is ő tartja a leghosszabb ideig vízen, tutajon sodródó egyének rekordját.

Amikor 1943-ban megtudta, hogy felállította ezt a rekordot, azt mondta: „Remélem, senki nem kerül abba a helyzetbe, hogy megdöntse ezt a rekordot.”

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.