A pletyka-kantár néven ismert kínzó, és nyilvános megalázási eszközt leginkább Angliában, Skóciában, és Nyugat-Európa különböző régióiban használták a 16-17. században.

Azok a nők kellett viseljék, akik konfliktusba kerültek a szomszédaikkal, dacoltak a férjükkel, ellent mondtak a papoknak, vagy túlságosan sokat fecsegtek ok nélkül. A fejet körülvevő, az állkapcsot szorosan összefogó vaspántot hívták pletyka-kantárnak. Amikor ezt a szerkezetet viselték a nők nem tudtak sem enni, sem beszélni.

Egyes pletyka-kantárok tüskések voltak, éppen ezért viselőjük meg sem próbált beszélni, vagy megmozdítani a száját, mert akkor borzasztóan szúrta a száját és a nyelvét a kantár.

Ezt a kínzóeszközt először a 16. század végén Skóciában alkalmazták a boszorkányok megbüntetésére. Később Angliában azokat a nőket büntették a pletyka-kantárral, akik megsértettek bizonyos társadalmi szabályokat. Sok helyen ezzel a kegyetlen eszközzel büntették azokat a nőket is, akik megcsalták a férjüket. A pletyka-kantár felső felén egy kis csengő is volt, így még figyelemfelkeltőbb volt.

A másik legkegyetlenebb eszköz a búvárszék volt: az áldozat egy széken ült odakötözve, és közben a folyóba vagy a tóba süllyesztették. De az elterjedtebb mégis inkább a pletyka-kantár volt, ez nem csak kényelmetlen, hanem nagyon megalázó is volt a viselője számára.

A kantár viselésének célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a vakmerő cselekedetre, és hogy a kimondott szavaknak súlyos következménye lehet. A pletyka-kantár alig egy évszázada még divatban volt, Európa bizonyos részein, például Németországban, itt még a 19. században is használták, mint munkahelyi büntetést.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.