Annak ellenére, hogy napjainkban mennyire fejlett az orvostudomány, még is így szinte percről-percre szembesülnek a szakemberek olyan esettel a világban, amely látszólag nem orvosolható. Egy kismama a második gyerekét várta, amikor az ultrahangfelvétel egy borzasztó ténnyel szembesítette.
Vanessa Mcleod rettentően boldog volt, hogy újra várandós, azonban az egyik ellenőrző vizsgálat során hihetetlen dolgot közöltek vele és férjével: ekkor tudták meg, hogy kislányuk karok nélkül fog születni.
“Amikor közölték, hogy a lányunk egyik combcsontja rövidebb, mint a másik, lehetséges, hogy kisebb szívzörejjel fog születni, még egyáltalán nem szomorodtam el, de amikor azt mondta az orvos, hogy mindkét karja és keze hiányzik, olyan érzés volt, mintha hasba rúgtak volna. Elkezdtem zokogni, ekkor omlott össze bennem a tökéletes kisbaba képe” – mesélte Vanessa.
A következő hónapokban Vanessa a gyász összes fázisán keresztülment, míg valamennyire fel tudta dolgozni ezt az új információt. Tagadást, bűntudatot, haragot és szomorúságot érzett.
A helyzetet tovább rontotta, hogy az orvosok és genetikusok semmilyen választ nem tudtak adni arra a kérdésre, hogy mitől alakult ki ez a helyzet. Vanessa és férje teljesen kiborult, amikor az orvosok azt tanácsolták, hogy szakítsák meg a terhességet, hiszen a gyereknek semmi esélye nincs a normális életre.
“Bármit megteszek, hogy vigyázni tudjunk a kislányunkra. Akarom őt! Egész életében vigyázni fogok rá, mindent megteszek, amit csak kell” – mondta Vanessa férje.
Az Egyesült Államokban minden 1900 születésből kb. 1 csecsemő születik felső- és alsó végtaghibákkal. Ezeknek a csecsemőknek és gyermekeknek különféle nehézségekkel kell szembenézniük a probléma helyétől és típusától függően, amelyek a következők lehetnek:
- a normális fejlődés nehézségei, például a motoros készségek;
- segítségre van szükségük a mindennapi tevékenységekben, például az önellátásban;
- korlátozások bizonyos mozgásokban, sportokban, de akár a helyváltoztatásban is, pl. biciklizés, vezetés, úszás;
- érzelmi megpróbáltatások, társadalmi kirekesztettség.
Vanessa és férje elmondása szerint a legjobb döntést hozták, amikor Ivy mellett kiálltak. Úgy érzik, hogy a végtagok nélküli kislány sokkal több mindent tanít nekik az életben, mint, amire ők kell tanítsák Ivyt.
Úgy érzik így lett teljes és kerek az életük, de mindketten aggódnak azért, hogy Ivy hogyan fog megküzdeni az emberek kritikájával, azzal, ha megbámulják, csúfolják, és ujjal mutogatnak majd rá az iskolában.
“Remélem, mindig át tudom adni neki, hogy az életének van értelme, és igenis ő is értékes, mint bárki más. Remélem mindig olyan sok szeretettel lesz tele, függetlenül a megjelenésétől és képességeitől, mint most” – mondta Vanessa.
