Ezt az írást mindenkinek el kell olvasni, hiszen arról szól, hogy a szerelem megtalálásában nem kell tökéletesnek lennünk, csak passzolnunk kell azzal a másik emberrel. Ha találunk, boldogok leszünk.
“A barátnőm Rita, patológus. 42 éves, az ujjai vékonyak és hosszúak. Naponta egy csomag cigit szív el, olykor vulgáris dolgokat beszél, és fél a haláltól. Ritának vagy egy 9 évvel fiatalabb férje, aki építészként dolgozik egy jóhírű vállalatnál, és nagyon dögös pasi. És ráadásul fantasztikus sütiket süt, amit Rita imád, és minden este mesét mond az ikreiknek. Ha Ritának sokáig kell dolgoznia, mindent ő intéz el a ház körül.
A másik barátnőm Andrea, pszichológus. Az első férje katonai sebész volt, de 12 éve egy bomba megölte egy harcmezőn. Az évek teltek, Andrea meg hozzáment Billhez, aki operatőr, és az országot járja, mentős riportokat készít. Eleinte barátok voltak, de egyszer Andrea balesetet szenvedett, Bill pedig 6 hónapig nem mozdult el mellőle. Közben részmunkaidőben dolgozott, esküvői videózást vállalt. Az orvosok pesszimizmusa ellenére Andrea teljesen felépült. Azóta összeházasodtak, és kisfiúk született, aki már képes kimondani: “apa”.
Még van egy barátnőm, akit Maria-nak hívnak. Filozófia tanár, a férjének nincs egyetemi végzettsége, de felépítette azt a házat, amelyben laknak, és mindent megold a ház körül. Maria úgy gondolja, hogy a férje a világ legjobb pasija. Maria megszállottan szereti a munkáját, és nemrég egy ajánlatot kapott, hogy egy évig Kínában taníthat. A férje ebben is támogatja. Lehet, hogy nem tudja, hogy ki az a Hegel, de tudja, hogy hányas cipő kell a feleségének, és sosem feledkezik meg az évfordulójukról.
Az említett példák is bizonyítják: nem kell tökéletesnek lenni a szerelemhez, a boldogsághoz. Annyi kell, hogy két ember találjon, megértse egymást, és nyitott szívvel tekintsenek a közös életükre.”
