Az együtt örökbefogadott testvérek egyike azt mondta, hogyha majd felnő, akkor szeretne segíteni a hozzá hasonló nevelt gyerekeken, és, hogy az inspirációt örökbefogadó édesanyjának köszönheti.
A nevelőszülői rendszer kemény és érzéketlen tud lenni, ha a gondjaira bízott testvérekről van szó, a legtöbbjüket gyakran választják el egymástól. Minden bizonnyal ez volt a helyzet Jonathan, Madeline és Benjamin esetében is, akiket évekig elválasztott egymástól a nevelőszülői rendszer.
Jennifer Tveter egyedülállóként élt a New Hampshire állambeli Derryben, és egy családon belüli erőszak elleni szervezetnél dolgozott. 2017-ben regisztrált arra, hogy nevelőszülő lehessen, és egy évvel később meg is kapta az engedélyt. Ekkor vette magához a három testvért.
Amikor a gyerekek először költöztek be hozzá, jogilag még nem voltak örökbe fogadhatóak, de Jennifer azonnal a szívébe zárta őket, és el is kezdte a testvérek traumáinak gyógyítását.
„A kezdet rendkívül nehéz volt. Minden egyes nap terapeuták voltak a házunkban” – mesélte a nő.
Jennifer az első évben csak arra koncentrált, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat nála. Dolgoztak a traumákon és a kríziskontrollon – két olyan dolgon, amit ki kellett küszöbölni, mielőtt a gyerekek szépen be tudtak volna rendezkedni.
A második évben Jennifer nagy figyelmet fordított a kötődési rituálékra, miközben megtanította őket arra, hogyan éljenek úgy, mint a normális, egészséges gyerekek.
Amikor a gyerekek megtudták, hogy Jennifer örökbe fogadja őket, nagyon megörültek, mert ez azt jelentette, hogy soha többé nem kell aggódniuk amiatt, hogy elválasztják őket egymástól.
„Ez azt jelenti, hogy van egy családom, és soha nem válhatunk el egymástól, boldogan élhetünk, amíg meg nem halunk” – mondta Madeline.
Jennifer nagyon hálás volt azért, hogy a gyerekek megélheti gyerekkorukat és nem kell a nehézségekkel szembenézniük.
„Most már gyerekek lehetnek, gyógyulhatnak, boldogok és szeretettek, az egész család szereti őket” – fogalmazott Jennifer.
Jonathan, Madeline és Benjamin elegáns ruhába öltöztek a hivatalos örökbefogadási ceremóniára, és büszke mosollyal ünnepeltek.
Jonathan később bevallotta, hogy ez a nap volt a „legjobb” egész életében, és a nővére, Madeline is egyetértett abban, hogy ő is boldognak érzi magát.
Jonathan elárulta, ha majd felnő „rajzoló lesz a rendőrségnél”, míg Benjamin „pék” szeretne lenni. Madeline, az egyetlen lány, azt mondta, hogy ő csak arra vágyik, hogy felnőttként nevelőszülőkön segíthessen, és senkinek sem kellett kitalálnia, honnan jött az ihlet.
